Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

formájú hitelszervezetet is számontarthatjuk, mert az nemcsak bizonyos anyagi kárpótlást nyújtott a közös pénztárból a szervezetbe belépett tagok halála esetére, hanem kölcsönügyletekkel is foglalkozott. így pl. 1883-ban 186 dorogi személy 10%-os kamatláb mellett 325 Ft 95 krajcár kamatot, míg 114 böszörményi személy 15%-os kamatláb mellett — idegenbe magasabb kamatláb mellett adtak kölcsönt •—• 435 forint 80 krajcár kamatot fizetett be az egylet pénztárába. E tényből azt is megállapíthatjuk, hogy az egylet tagjai társulaton kívüliek is Jehettck. Az adat ugyanis 186 dorogi személyről beszél, s ekkor a városban közel sem volt még ennyi iparos, de megállapítható az is, hogy az egylet a község határát meghaladóan is foglalkozott kölcsönzéssel; böszörményieknek is hitelezett.

7 Hogy e szerv működése sok tekintetben előnyös volt, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1884-ben már a ,,Hajdúdorogi II. Temetkezési Egylet" is működött. Ez évi mérlege 4006,40 forint bevételt mutatott ki, ugyanakkor 29 halott után 2900 forintot fizetett ki. A mérlegadatok szerint ez az egylet is foglalkozott hitelnyújtással. E két kezdetleges formájú hitelszervezet mellett a megfelelő összeköttetéssel ós fedezettel rendelkező dorogiak még különböző alapítványokból is vehettek fel kölcsönöket; így pl. a kisdedóvói alap is forgatta pénzét kölcsönzéssel.

8 Mindez azonban a rászorulók hiteligényét nem elégítette ki, s bár az ipartársulati tagok maguk fogalmazták meg alapszabályukban a kölcsönös segélyezés egyleti tervét, az mégsem társulati alapítás révén alakult meg, hanem mint községi szerv jött létre. Ennek okát abban láthatjuk, hogy az iparosok anyagi ereje korlátozott volt, amit pedig bármilyen célra felhalmozás formájában megtakaríthattak, azt már korábban befektették a Temetkezési Egyletbe. Ez a körülmény indokolta a Hajdúdorogi Kölcsönös-Segélyező Egylet megalapítását 1884-ben. Az egylet, működésének első négy éve után, 1888-ban, mindössze 27 542 akkori forint törzs- vagy alapbetét állománnyal rendelkezett, ami kétségbevonhatatlan bizonyítéka a helybeliek pénzszűkének.

0 A törzsbetétek összegei 1903-ra 147 394 koronát, 1912-re pedig még mindig csak 340 258 koronát (= 170 129 forint) értek el. Ugyanezen időpontokban, 1888. év folyamán 1187 forint, 1903-ban 4126 forint 90 fillér, 1912-ben pedig 7892 forint nyereség mutatkozott. Az 1900-as évek elejétől az egyesület tagja lett a Tiszavidéki Szövetkezeti Központnak. Ilyen pénzügyi körülmények között kellett Hajdúdorog iparosainak dolgozniuk és kellett volna áttérniök a tőkeigényes ebb kapitalista termelési formára. Jellemző a község iparára, hogy az ipartársulatba tömörült 26 mesternek egyáltalán nem volt segédje, s a 26 műhelyben együttesen csak 3 tanonc dolgozott. Ennek a ténynek másik értelme az, hogy minden kilencedik mesternek mindössze egy alkalmazottja volt. A fejlődés kisipari jellegének egyik eredménye volt az, hogy 1880-ban már második ipartársulat is működött, de az itt tömörült 27 mesternek is csak 6 segédje, és 7 tanonca volt.

10 Mint megállapítható, a két ipartársulatban egyesült 53 mester mellett mindössze 6 segéd és 10 tanonc dolgozott. A II. dorogi ipartársulat működése az 1884. évi ipartestületi törvény után megszűnt, s emiatt 1890-ben ismét csak egyetlen ipartársulattal találkozunk a községben, amely 1912-ig működött. Ekkor alakult meg a Hajdúdorogi Ipartestület. Ez a szervezet hatósági jogkört gyakorló társulási forma volt. Fennállása korántsem zárta ki az ipartársulat további fennmaradását, mert a „Testület" elsőfokú iparjogi hatóságként élt, míg a „Társulat" önkéntes társadalmi egyesülés keretei között tevékenykedett. A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara terüle-