Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Építmények Ëzt követően épültek a nagyobb birtokosok, a Here, Forrai, Felbermann, Haráányi-féle földeken a majorsági jellegű urasági tanyák, ahol a hosszú zsupp, vagy nádtetejű vályogépületek a cselédházak nyújtottak szűkös lakáslehetőséget kocsisok, béresek, kukásoknak nevezett dohányosok, és juhászok számára. Egy pi taron négy család lakott, is a pitar közepén álló katlanon felváltva főztek. Szabadkéményú pitaruk négy sarkán nyíló ajtók vezettek a házba, a családok egyetlen szobájába. A közös pitar, mely egyes családok lakása előtt más-más színű volt, a fal tövét is különböző színű festékkel húzták fel, gyakori volt a civódás, nagyon sok családnak megkeserítette életét az ilyen együtt lakás. Sok függött természetesen attól is, hogy milyen volt a gazda, vagy ispánja, mert a cselédek családja nekik teljesen ki volt szolgáltatva.

64 Erre mutat többek között az 1893. június 20-án megtörtént eset: Módván Mihály kocsis panaszolja, hogy f. hó 16-án reggel, midőn ő lovától gazdája tanyájában ment, Auspitz Adolf ispán azzal állított elébe, hogy hát a lovat miért nem hozta fel, mert menni kellene haza. Ö erre lement a lovakért, felvezette, fel is szerszámozta, mérgesen neki is akart menni az ólban, de ő erre egy seprű nyelet felvett, s nevezett ispán felé lépett — rá fogta a seprű nyelet — hogy hozzá ne menjen és meg ne üsse. Az ispán őt nem is bántotta. Ez után a seprű nyelet eldobta. Ezen tettéért őt gazdája azonnal elcsapta. Kéri gazdáját oda kényszeríteni, hogy őt szolgálatába vegye vissza. . . Tekintettel arra, hogy most a gazdaságban a cselédre igen nagy szükség van, hajlandó a szolgálatba fogadni azon feltétel alatt, hogy magát ez után kifogástalanul viseli, az uraság megbízottjainak szó nélkül engedelmeskedik, — s dolgát pontosan végzi. Panaszos előadja, hogy a cseléd a feltételeket elfogadja, s ígéri, hogy magát ezután kifogástalanul viseli gazdájának vagy megbízottjának mindenkor készséggel engedelmeskedik, s feljogosítja gazdáját, hogy ha ezen ígéretnek eleget nem tesz, őt azonnal elbocsáthatja. „Fentiek önmagukban megvilágítják azt a viszonyt, mely a gazda és cseléd között kialakulhatott. Máshol a viszonylag kisbérű cseléd viselkedése volt az oka annak, hogy szembe került gazdájával.

65 Harsányi Dezső dorogi lakos az elöljáróság előtt megjelenvén előadja, hogy ő az 1893. évi január 13-tól az 1894. január 13-ig tartó időre megfogadta kocsisnak Pippai Ferenc Helybeli lakost 28 frt készpénz, 1 1/2 köböl búza 11 1/2 köböl rozs, 1 köböl főzelék 35 kilogram só és 2.100 öl föld tengerivel bevetve. Minthogy azonban ezen cselédje a múlt napokon magát holtrészegre leitta a gazdáját házánál a legocsmányabb szidalmakkal illette, sőt veszélyesen meg is fenyegette, s e mellett követelte, hogy egész évi fizetése részére ki adassék. Minthogy házánál tovább ily cselédet meg nem tűrhet, ennélfogva kéri nevezettel az elszámolást megejteni, s ő a szolgálatot ezennel felmondja." A megállapított bér mellett a cselédeik, kukások lovat nem tarthattak, mert a szaporulat nem élhetett "az uraság birtokán. Dohányosok csak két növendék csikót nevelhettek, amit betanítottak, hámoltak. Dohányültetéskor kisszekérrel ezek hordták a vizet, töréskor 10—12 póré dohányt szállítottak. Cselédek egy-egy tehenet, vagy kocadisznót szaporulatával együtt tarthattak, aprómarhát tetszés szerint annyi megkötéssel, hogy 10 db az uraságé volt, mit kérésére meghatározott időben kellett beadni. A harmincas évek elején vezetett adóösszeírás

06 szerint 2.174 hajdúdorogi lakóépület közül a nyilvántartott tanyák száma 510 volt. A bejegyzés szerint ebből lakhatatlan 15, állandó lakásra alkalmatlan 13, elpusztult 20, összeomlott 1, le-