Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

S míg a juhtartás intenzívnek mondható Hajdúdorogon, kecskét alig lehet találni, így az 1783-ban kelt parancsolatot nem volt nehéz betartani:

33 „Kecskéknek tartása iránt aszt kegyelmes parancsolattyát atta ki eő Felsége, hogy ahol erdő vagyon ketskét ottan egy átallyában tartani szabad ne légyen." A sertéstartás mindig jelentősnek mondható Hajdúdorogon. Minden család arra törekedett, hogy legalább egy hízónakvalót meghízlaljon, hiszen a nyári munkák során a szalonna és a füstölt hús jelentette a táplálék nagy részét. Míg a városban, illetőleg községben lakók általában a nyájban, a tanyaiak a földek között gyakran felügyelet nélkül tartották a sertéseket, s igen komoly károkat okoztak. A sertéstartás arányának nagyságára utal egy 1816-ból származó közgyűlési határozat is.

34 „Senator Korondán Mihály És Dóka György urak szóval jelentést tesznek azeránt, hogy Senator Farkas György úr a maga sertéseit már több időtől olta a pusztára ki hajtván, a közönséges napnak nagy kárával szana szélt legeltetni, kérnek az eránt Rendeléseket tétetni. Senator Farkas György ezennel Serio- meg intetik, hogy a maga sertéseit a szállás földről hova hamarább hajtsa ki, különben mint erőszakos kár tévő a Ttes Nemes kerületnél representaltatni fog. Senator Farkas Györgynek meg lévén hagyva, hogy a szállás földről a maga sertésseit hajtsa ki, mint hogy ezen elhatározásnak ellenére azt mind eddig nem tellyesítette. Ezen engedetlenségéért Senator Farkas György publico a Nemes Magistratus együtt ülése alkalmatosságával meg pirongattatni rendeltetett." A szarvasmarha tartás egyáltalán nem lekicsinyelhető a hajdúdorogi lakosság életében. Mint korábban már utaltam erre, a legeltetés mindig nagy gondot jelentett, mert jószág számarányához mérten kevés volt a legelő. Egyidejűleg azt is figyelembe kell venni, hogy a szarvasmarha és minden hasítottkörmű állat érzékenyebb a betegségekre. A marhavész 'és az ellene folytatott küzdelem már a múlt század közepén jelentkezett. A közgyűlési jegyzőkönyvek nem egy esetben tesznek említést a szarvasmarhatartás ilyen problematikus jelenségeivel kapcsolatban.

3,1 „Farkas István helybeli lakos birtokos 1863-ik évben dúlt marha vészben a' beteg marhák részére adott itató vályúkért kialkudott, de még ez ideig meg nem adott négy öles hosszúságú faragatlan fát kéri megadatni. Végzés: Hogy Farkas István az 1863-ik évben eldühöngött marhavész alkalmával a beteg marhák részére egy itató vályút adott mely a' marhavész megszűntével a szabályok értelmében felégettetett, fő Hadnagy által igazoltatván utasíttatik, hogy a' szakolyi erdőből haza hozott fákból folyamodót elégítse ki." Az első adatok a XVIII. század végéről már súlyosan jelzik a marhadög veszélyét. Az elhullott jószág „akar kovátsokkal, akár más egyéb emberekkel felbontassék, hogy Phisicus megnézhesse"

36 ugyanakkor a dög jelentését is szigorúan előírják. 1893-ban viszont nagyobbá rá nyú marhavész idején rendkívül szigorú rendszabályokat léptetnek életbe, Dr. Tatay Imre állatorvos jelentése ós javaslata alapján.

3

' „Minthogy mai napon három drb. nagyobb marha hullott el, melyeket azonnal a gyepmesteri telepre kell szállítania — kérem azonnal intézkedni, hogy a hulla hordásra egy csakis ezen teendőkre használható kocsi állíttassék elő két darab lóval, mivel azt a város szamara húzni nem képes, s legalább két ember ezen kocsival menjen ki a gyepmesterrel a hullát feltenni minden esetben, mert az ott levő gulyásnak nyúlni hozzá nem szabad, mivel ez által csak elő lenne segítve a betegség tovább vitele.