Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
ván vagy kötőfék száron étetve legeltetheti. . . bárki szomszédja kaszállójának leétetése, vagy vetések elpocsékolásaira felelős lévén az okozott kárt megtéríteni tartozik." 21 ' Ezért nem csodálkozhatunk azon sem, hogy különböző erőszakoskodások történtek, melyek nem annyira a gazda, mint inkább cselédjeik között fajult néha tettleges bántalmazássá. 27 ,,Végh Pál római kath. plébánus úr panaszolja, hogy folyó hó 14-én reggel Patrus József a tanyájába az árkon keresztül hajtotta a marháit tőlle ai'ért a tanyás zálogot vett, azután Petrus József újfentvisszament a tanyába és a zálogba elvett vasfazékot erőhatalommal visszavette, sőt a tanyással verekedett is ki a zálogot nem akarta volna visszaadni. Petrus Józsefet ezen erőszakoskodásáért annyival kéri inkább megfenyíttetni mivel tanyáján több erőszakos lakosok miatt tilalmaztatni nem tud, azok az árkon és kaszállóján jószágaikkal keresztül járnak." A szállásföldön későre maradt betakarítási munkák miatt 1867-ben még Mihály napja körül is korlátozni kellett a szántóföldi legel tevést; vagy ha meg is engedték a legeltetést, akkot is csak pányván és az okozott kír megtérítése mellett. A szükséges legelő hiánya tehát erősen befolyásolta a jószágtartást, mely egyébként fő jövedelmi forrása is volt Hajdúdorog lakosságának mind amellett, hogy elsősorban az igavonó jószág tartása, legeltetése miatt adódott legtöbb kellemetlensége. Visszatérő intézkedés volt a jószág számának megállapítása, ezért rendelték el időnként a legelő és igavonó jószágok összeírását:^ Ezek az összeírások a községben található jószágállomány száma mellett feltüntetik a tanyai állatállomány számát is. Az 1919—20-ban kelt összeírás 2 " szerint 323 tanyán a következő jószágokat írták össze: 85 ló, 1 bivaly, 143 ökör, 5 ménló, hanca és csikó kanca 107, méncsikó 46, kancacsikó 50, bika 4, tehén, borjas tehén 354, fiatal bika 10, üsző 224, kos 1, juh 151, fiatal kos 11, fiatal juh 139, kandisznó 29, vágó disznó 68, koca 348, három hónapon felüli disznó 321, háromhónapon felüli fiatal koca 332, vágó szarvasmarha 81, vágó juh 37 darab. Ha ezt a jószágarányt összevetjük a községben ugyanakkor a négy tizedben feltalálható állatállománnyal, megállapítható, hogy a község jószágállományának a disznót kivéve mintegy fele a tanyákon található, mely arra utal, hogy az állattartás inkább a tanyákon folyt, s csupán a haszonállatokat, igáslovakat, teheneket és hízósertést tartották otthon. Az is megállapítható, hogy juhászat a tanyáikon ritkább volt mivel a juhállomány az összeírásokban a község tizedeiben szerepel. Ugyanakkor, ha a különböző összeírásokat vesszük figyelembe, kitűnik a község által fogadott pásztorok száma, ami általában a hat főt nem haladja meg, jóllehet már az 1773-as dicalis összeírás gulyásokkal, csikósokkal és juhászokkal együtt 15 esztendős pásztort mutat ki. :5() Az összeírásban szereplők közül csupán egynek, bizonyos Köblös Mihály esztendős pásztornak nincs háza. Ez a pásztorlétszám több-kevesebb eltéréssl állandónak mondható, mert ezt látszik megerősíteni az 1818—19-es és az 1830-as összeírás is. A nagyjószágpásztorok általában magyar nevűek; Nyalka, Budai, Szép, Szatmári, Tsordás, Köblös, míg a juhászok nevei: Purzsás, Juhász, Oláh Miklós, Oláh Tódor, Pintye, Bulákó, Moldván román eredetre utalnak, amit a dorogi juhászat műszókincse is igazol. Nem lehet véletlennek tekinteni ezt annál inkább, mert már 1792-ben találkozunk erdélyi luhászok kérésével: 31 „Két Erdélyi Oláhok, Dán Tipára, Ján Sittán, jelentvén magokat Avval hogy mint egy 1400 Juhait engednénk meg itten legeltetni: vendég bérért. A nevezett két oláhok meg edjesülvén oly móddal, hogy juhai itten legelhetnek, hogy ha párjától 9 krajtzárt adnak és egy meddő juhot, és a Szállás Földre hajtani juhait meg nem engetteti, külömben hanem ha valamelly Gazdától
