Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A Hajdúság sajátos etnikumában, egységében is sokoldalú népi kultúrájában, Hajdúdorog egészen egyéni színezetet mutat még akkor is, ha fő vonatkozásokban megegyezik a hajdú telepek zömének történeti, néprajzi arculatával. Lakosainak többrétű összetétele folytán különös egyéni vonásokat fedezhetünk fel, melyek csupán e hajdúvárosra, 1970. január 1-től nagyiközségre jellemzők. A település, a mezőgazdasági struktúra, ezen belül a földművelés, állattartás, mint uralkodó jelleg egészen sajátosan alakította az életmódot Hajdúdorogon a városban, majd később a határban létesült tanyákkal együtt. E vonások számos olyan eddig megválaszolatlan kérdést vetnek fel, melyre nem csupán Hajdúdorog lakossága várja a feleletet, hanem a tudomány is, mely kutatását - nem tudni miért - egyes esetektől eltekintve hosszú időn át mellőzni látszott. A szórványos adatok mellett csak szélesebbkörű felmérés tud eddig kevéssé, vagy egyáltalán meg nem világított kérdéseket tisztázni.

1 E tanulmány a XVIII. század utolsó harmadától az 1940-es évekig tartó időt fogja össze kettős tagolásban, mely a jószágtartás és tanyai élet vonatkozásában két lényegesen eltérő gazdasági és társadalmi szerkezetű korszakból áll. Első az 1892-vel a tagosítás befejeztével záruló, hagyományos háromfordulós ugarnyomásos gazdálkodás, a második a szabad tanyás gazdálkodás korszaka, mely a tagosítás után kialakult helyzetet és életmódot mutatja be a rendelkezésre álló levéltári források és idősebb hajdúdorogi tanyai lakosok emlékezete alapján. I. AZ ÁLLATTARTÁS HAGYOMÁNYOS FORMÁI A legelő. A hajdúdorogi lakosok életében igen nagy jelentőségű volt az intenzív jószágtartás, mely szűkös határ és legelőviszonyukat figyelembe véve visszatérően szinte állandó gondot jelentett. Hajdúdorog földterülete ugyanis a XVIII. században sem haladta meg a 17.686 kh. 862 • ölet, melyből 16.495 kh. 300 • öl a hasznos, 1.191 kh. 562 • öl a nem termő föld.

2 A 2.941 kh. 354 • öl legelő, mely ennél általában csak kevesebb volt, gyenge minőségénél fogva is alig tudta a jószágállomány eltartását biztosítani. Az ismétlődő határleírások jól tükrözik a hajdúdorogi határ termőterületét,

3 melynek részletes leírását e kötetben Oláh József tanulmánya ismerteti. A Mintaterek 1894. évi jegyzéke a földeket, ezen belül a lege-