Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

II. A társadalmi struktúra alakulásáról

A TÁRSADALMI STRUKTÚRA ALAKULÁSÁRÓL A GAZDASÁGI RÉTEGEZÖDÉS Debrecen politikai szervezetének megismerése előtt néhány mondatban a népesség helyzetét, a lakosság alakulásának képét szeretnénk bemutatni. A város társadalmának rétegeződése már korán megindult folyamat eredményeképpen következett be; a falu és a város elválasztódása még a XIII. sz. időszakában megindult, majd a kereskedelem kezdeti kialakulása, a céhes ipar termelésének megindulása és növekedése, a városi hivatalnoki apparátus megerősödése mind olyan mozzanatok voltak, amelyek hozzájárultak a társadalom rétegeződéséhez. Habár a közösség a feudális erőkkel szemben, a földesurak és a megyei hatóság részéről többször elnyomott helyzetbe került és ilyenkor egységesnek bizonyult, mégis a rendi osztályegység határain belül a lakosság messzeágazódó társadalmi differenciálódáson ment át. A város fölött álló hatalmi szervek irányában önmagába zárt közületként élt, befelé viszont kialakultak a lakosság különböző rétegei és csoportjai, amelyek a XVI. sz. folyamán már szembekerültek egymással. Kétségtelen, hogy a patriciusokkal szemben az utcák nagyobb tömegei a közösség javára jogokat kívántak biztosítani. Már a XV. sz.-ban kialakult egy bizonyos értelmű ellenzéki állásfoglalás, amelynek alapja a piacért folytatott harc, a kisebb haszonvételi jogok birtoklásáért vívott küzdelem volt. Ez a polgári ellenzék a XVI. század folyamán még sokáig gazdasági talajon harcolt, miután politikai eszközök nem álltak rendelkezésre. De amikor 1694. évben az elfojtott elégedetlenség ellenállásba ment át, a politikai harc is előtérbe került. A gazdasági talajon folytatott harcokkal a magisztrátus általában szembeszegült és saját álláspontját diadalra vitte. A XVI. század különböző korszakaiban tapasztalható jelenségek arra mutatnak, hogy az ellenzéki tevékenység egyik célja a városi vezetőség, a magisztrátus ellenőrzése volt. Ennek a harcnak egyik eredménye lehetett magának a Választott Hites Közönségnek (VHK) a megszervezése, majd később az önálló ülések kialakulása. Az ellenzéki állásfoglalás nem egyszer az uralkodóig is eljutott, mert a VHK. követeket küldött a magisztrátus megkerülésével a királyhoz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a város árokvonulatán belül élő kispolgári ellenzék évszázadokon át nem egy kérdésben plebejus-elemként hallatta szavát. De volt Debrecenben egy másik társadalmi réteg, amely a város árkain kívül élő személyekből tevődött össze. À polgárjoggal nem bíró ellenzék a cselédekből, a külsősori lakosokból, céhlegényekből és másokból állott. Ezeket a polgárság előjogait élvező személyek nem részesítették failletményben, nem érezhették magukat