Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

III. Tevékenysége a népiskolai törvény meghozataláért és végrehajtásáért (1867-1892)

7. A népiskolai padok terve Az 1. ábra 6—8 éves gyermekek számára 2. ábra 9—10 éves gyermekek számára 3. ábra 11—12 " „ „ 4. ábra 13—15 „ dolatot ugyan Gyertyánffy István vetette fel, de az árvaház az ő tervei szerint készült el a krisztinavárosi tanítóképző telkén. A két intézet nevelő munkája összefonódott. Egyik helyen a következőket írta az árvák neveléséről: „Van nekik egy önálló nevelőintézetük, melyben az atyjukat és anyjukat helyettesítő tanítópár gondozása alatt laknak. E házban védik és ápolják egészségöket, szoktatják őket rendre és tisztaságra, mindenek felett szeretettel vezérlik kézi és szellemi munkára, a jó erkölcsiségre. . . A szorosan vett iskolai tanításra bejárnak az állami képezde gyakorlóiskolájába. A kézimunkát részint lakóhelységeikben, részint a kertben, felnőtt korukban az iparműhelyekben gyakorolják."

42 Gönczy Pál működése idején határozott fejlődést mutat a hazai népoktatás. Az előrehaladást a korabeli hivatalos statisztikák szerint a következők mutatják: az elemi iskolába járók száma 1869-ben 1 152 115 1884-ben 1 368 708 volt. 1869-ben tankönyvvel rendelkezett a tanulók 81%-a, 1884-ben tankönyvvel rendelkezett a tanulók 91 %-a. Az iskolából való kilépéskor 1869-ben jól tudott írni és olvasni a tanulók 62%-a, 1884-ben 90%-a. 1869-ben az iskolák 8%-a, 1884-ben 60%-a rendelkezett iskolakerttel, amit a munkára nevelés szolgálatába állíthattak. 1869-ben az iskolák száma 13 798, 1884-ben 16 205 volt. Ez a szám még 1914-ben is — tehát halála után több mint húsz évvel — lényegében csak 17 000