Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

intézkedések köréből egyedül a mezőgazdaság tanításának szorgalmazása, s ezzel együtt mintakertek, faiskolák felállítása volt figyelemre méltó. A birodalmi minisztérium ez ügyben először 1853-ban, majd 1856-ban és 1857-ben bocsátott ki rendeletet. A rendelkezések 1—2 holdas faiskolák létesítését írták elő. Balogh István szerint az akkori iskolapolitika ilyen irányú lépéseiben igyekezett felhasználni a Gönczy által már korábban hangsúlyozott elvek és javaslatok egy részét is.

2;i Ezek a törekvések számos olyan ok miatt mint az oktatási rendszer elmaradottsága, a tanítóság képzetlensége, a közöny stb. lényegében nem j ártak sikerrel. Ebben része volt a rendszer általános népszerűtlenségének is. Az abszolutizmus korszakát vidéken, majd Pesten élte át. Először Gálos-Petriben kezdte munkáját. Magánintézetet nyitott. Ezt később kólyi birtokára helyezte át. Intézetében nagy helyet foglalt el a munkára nevelés. Pesten 1850 őszétől Szőnyi munkatársa lett. Néhány évi együttműködés után maga állított fel iskolát. A Szőnyi-íéle intézet legkiválóbb tanárjaival azonban továbbra is kapcsolatot tartott fenn. Különösen Csengery Antallal, a neves közgazdásszal és történetíróval értették meg egymást. Saját intézetében vonzó munkastílust alakított ki. Tantárgyai között a modern nyelvek mellett ott találjuk a kerti és ipari munkát is mint nevelési tényezőt. 1859-ben Török Pál közreműködése révén intézetét a pesti református egyháznak adta át. Az újjászervezett iskola négy osztállyal kezdte meg működését. Később a szépen fejlődő gimnáziumot Török főgimnáziummá fejlesztette. Ennek a gimnáziumnak (mai Szamuely utcai, volt Lónyay) 1867-ig Gönczy volt az igazgatója. Ebben az időben méltatta a német Melanchton pedagógiai törekvéseit. Az elnyomatás nehéz éveiben, amikor nem jó szemmel nézték a reformkor nemzeti vívmányainak még említését sem, a híres pedagógus érdemével kapcsolatban igen erőteljesen hangsúlyozta „édes anyai nyelvünk" jogaiba való felemelésének jelentőségét. „Azóta az emberi egyetemes ismeret — írja — nem egy mozdíthatatlan s csiszolatlan kődarab, hanem nemesérc, mely tükörfényét a nemzeti nyelv pallérozásától nyeri."

24 Gyakorlati munkája: a pedagógus pálya jelentőségének felismerését, a gyümölcsöző kezdeményezés szellemét és a gyermekek szeretetét sugározza évtizedek távlatából is. Tevékenységének szembetűnő vonása maradt a munkára nevelés akkor is, miután bezárultak a zeleméri árvaintézet kapui. Ez arra utal, hogy szemében a munkára nevelés egyetemes jelentőségű volt. Elméleti munkássága. — Hírnevének növekedését lelkesen végzett gyakorlati tevékenysége mellett elősegítették elméleti munkái, cikkei is. Mindent a pedagógus szemével nézett. Az iskolát már ekkor sem pusztán oktató, hanem nevelő intézetnek is tekintette. Ezen a téren elképzelése egyezett Brassai nézeteivel. Az ötvenes évek elején igen szoros kapcsolat fűzte tanár kollégájához. Nem maradt rá hatástalan Brossainak, a múlt század gyakran megcsodált polihisztorának rendkívül sokoldalú műveltsége és természetszeretete. Ezekben az években tudós barátjával és saját tanítványaival gyakran szervezett fűvészeti kirándulásokat a főváros környékére. A kirándulások egyben jó alkalmat nyújtottak arra is, hogy kölcsönösen megvitassák egymás pedagógiai nézeteit; kicseréljék a hazai növénytannal kapcsolatos felfogásaikat is. Brassai példájának része volt abban, hogy Gönczy sokoldalú emberré vált. A botanizálás eredményeként pedig „. . . nem lévén még nyelvünkön alkalmas füvészkönyvünk", megírta a Vezérkönyv a növénytan tanítása és tanulására című művét.