Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

A könyv első két fejezetét a német Lüben elvei alapján fejtette ki, de harmadik és negyedik része önálló munkának tekinthető. Művének előszavában célját így fejtegette: „Óhajtanám végre ha a növénytan mely hazánkban e század eleje óta parlagban hever, ezen csekély munkám által új életre ébredne, s nemcsak a felsőbb tanintézetekben, hanem a népiskolákban is meghonosulna."

25 A növénytan népiskolai tanításától számos pedagógiai és gazdasági eredmény eltérését remélte. 1841-tŐl levelezője lett a Pesti Hírlapnak, 1853-tól pedig egy ifjúsági lap szerkesztője. A későbbiek folyamán kapcsolatot teremtett olyan országos tekintélyű lapokkal mint a Pesti Napló, a Budapesti Szemle, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap s a Néptanítók Lapja. A felsorolt lapok értékes cikkeket közöltek tollából. írásaival közvéleményt akart teremteni a nevelés ügyének. Nemcsak a pedagógusokhoz szólt, hanem az egész társadalomhoz, különösen a szülőkhöz, akikben nevelőket látott. Első fontos munkáját a Pesti Napló közölte: Nevelésünk ügye címmel, írásában az egyes társadalmi rétegek gyermekeit képző iskolatípusok oktatási és nevelési feladatait elemzi. Ugyancsak 1857-ben jelentette meg a Nevelési irányeszmék című tanulmányát. Ebben a nevelés jelentőségének méltatásából indult ki. ,,. . .ki merné kétségbe vonni — írja —, hogy a nemzeti élet biztos alapja egyedül a helyes nevelés."

26 A családból eredő nevelő hatások — megállapítása szerint — az emberi jellemben kristályosodnak ki, s egész életén át kísérnek. A jó alapozás tehát rendkívül fontos. Ezért fejtette ki nézeteit a családi nevelésről. Inti a szülőket, hogy képezzék magukat a nevelés módszereiben, mert e kötelesség alól semmi sem adhat felmentést. Az ötvenes évek második felében tekintélye mindjobban növekedett. Tagja lett a reformátusok országos bizottságának. Részt vett mind az egyetemes egyház, mind a dunamelléki református egyházkerület tanügyi munkálataiban. A tanügy terén kifejtett elméleti és gyakorlati munkája sodrában egymás után írta tanulmányait. 1858-ban jelent meg Népiskoláink című értekezése. Művével a protestáns népoktatás fejlesztését, hibáinak kiküszöbölését szerette volna elérni. Nagyon jól tudta, hogy mindez áldozatokat is követel, mégis szerette volna az ügy érdekében megnyerni a közakaratot. A nép erkölcsi és szellemi színvonalának emelését igyekezett kapcsolatba hozni az egyházi élet megszilárdításával is. Az iskolákban játék- és munkatermek, illetve kertek létesítését javasolta. 1860-ban írta: Egy protestáns gimnázium terve című tanulmányát.

27 Művében számolt a protestáns iskolák önkormányzati jogával és a várható ellenállással. Cikkében csak a terv lényegének elfogadását ajánlotta. Abból indult ki, hogy a protestáns oktatásnak is haladnia kell a korral. A fontosebb kérdésekben mint például a tantárgyak megállapítása, a tanítási mód fejlesztése stb. egységre kell törekedni. Alapvető követelménye: a tanítás az elemi iskola alsó osztályától a gimnázium felső osztályáig „egymásból folyó" legyen. A különböző szintű iskolatípusok között mind szervezetileg, mind tartalmilag zökkenőmentes átmenetet kívánt megvalósítani. E jogos igény abban a korban csak legfejlebb a felekezeteken belül volt megoldható. Ezután a gimnáziumi képzés irányának elveit részletezte. Állást foglalt a szakrendszer bevezetése mellett. Tanulmánya többi részében megállapította az osztályonkénti részletes tantervet, megszabta az egyes tárgyak tanításának heti óraszámát, tanítási módszerét és tankönyveit. Rögzítette az iskolai rendtartást is.