Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Szendrey István hozzászólása Rácz István előadásához

JEGYZETEK 1 Tarpa szabadságlevelét Esze Tamás kutatta fel, de mai lelőhelye ismeretlen. Lásd Esze Tamás: A szegénylegények éneke. Irodalomtörténeti Közlemények, 1953. 20. 44. jegyzet. — Faximiléje — sajnos olvashatatlan — közölve; Esze Tamás: Tarpa és Esze Tamás (Nyíregyháza, 1966) — Képmellékletek. 2 Lásd pl. Boldisár Kálmán: Szabad hajdútelepek (Debreceni Képes Kalendárium, 1936. 61— 75) — Rácz István: A hajdúkérdés Bocskai szabadságharca után (Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Series Historica. Szerk. Varga Zoltán. Debrecen, 1965. IV. 19—38) — Az eddig ismert, lassan kb. 200 hajdútelepülés mellé a kutatás nap mint nap újabbakat sorakoztat fel. így pl.magánföldesúri telepítés történt a Szatmár megyei Mérk községbe. Fejedelmi telepítések voltak — az ismerteken kívül — Biharban: Kápolnás-Gyanta, Dalom, Burda, Budurásza, Alsóverzár. De olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a késői utódok hajdútelepülésnek tudják pl. a Bihar megyei Cséffát. Lásd Géresi Kálmán: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára (Budapest, 1887. IV. 313. — OL. NBA. Fasc. 1097. No. 8., uo. U. et C. Fasc. 80. No. 6. 3 Másolataik elsősorban az Országos Levéltárban találhatók. Gyulafehérvári Liber Regius. V. 4 PI. Mezősasra 1628-ban Bethlen Gábor, Derecskére 1631-ben I. Rákóczi György telepített hajdúkat. Lásd Szendrey István: A bihari hajdúk pere a hajdúszabadságért (Debrecen, 1958) 6. 5 Lásd Géresi K.: i. m. i. k. 304., 307. 6 E magánföldesúri hajdútelepítőlevelek némelyikét kiadták. Lásd pl. Történelmi Tár. 1900. 605—607., Komáromy András közleménye, stb. 7 Ezeknek csak másolatai találhatók meg, kiadva nincsenek, s Rácz István hívta fel rájuk a figyelmet. 8 Soós Imre: Ósi Sopron megyei nemzetségek (Sopron, 1940) — Eszterházy Rábapordánnyal is kötött hasonló szerződést. Uo. 241—242. 9 Lásd pl. Nyíregyháza szabadalomleveleit. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története (Nyíregyháza, 1886) I. 98—102. és Komáromy András: Hajdú-szabadságlevelek (Történelmi Tár. 1901. 607—608.) 10 Makkai László pl. a Rákóczi—Aspremont levéltárból felkutatott hajdú-szabadságleveleket, de azok 1956-ban elégtek. Lásd:A kuruc nemzeti összefogás előzményei (Budapest, 1956) 48. old. — Iványi Béla idéz is Gönc kiváltságleveléből, de annak hollétéről ma már nem tudunk, s eddig hiába kerestük pl. Bagamér, Ürögd, Oroszi szabadságlevelét, ill. annak másolatát. Lásd Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története (Karcag, 1926) 55—56. 11 Erre a fent idézett műveken túl lásd még; Mráz Vera: Egy Zrínyi-irat (Irodalomtörténeti Közlemények, 1957. 125.) — Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez (Századok, 1960. 297—298) —- Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság. Klny. (Eger, 1960) 309—310. Esze Tamás: A szegény legények éneke c. i. m. 20. 44. jegyzet. 12 Az ecsedi uradalom 1648. évi urbáriuma 19 helységben 247 paraszt katonát vett számba. Átlagosan tehát 13 fegyveres jutott 1—1 településre. Lásd Géresi K. i. m.i.k. 282—346. — Hasonló a helyzet például 1645-ben a munkácsi uradalom sok községében. Lásd Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (Budapest, 1954) 335—373. 13 OL. U. & C. Fasc. 13. No. 13. 70. old. A szabadalomlevél másolata ugyan Mérk község összeírása után van feljegyezve, de azt nem mérki katonák kapták. Vö. Géresi K. i. m. i. k. 313 — Lukács Ö. i. m. i. k. 101—102. 14 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1896. 331—334. 15 Kolosvári Sándor—Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye (Budapest, 1892. III. 69.) 16 1704 nyár végén Bagócz János hadnagy jelentkezett Andrássy István generálisnál, hogy tár-