Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Szendrey István hozzászólása Rácz István előadásához

saival vállalná Győr, Komárom és Tata vidékének védelmét, ha megszállhatnák Szentmártont. Géresi K. i. m. V. (Budapest, 1897) 113. és 117. 17 Simontornya szabadságlevelének másolata megtalálható: Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Fol. Hung. 978. ProtocoUum Expeditionum. 83—83/b. old. Lásd. Esze T. i. m. 13.—Fentebb láttuk, hogy Gönc és Tarpa kiváltságlevele ez idő szerint lappang, illetőleg Tarpáé faximilében látható Esze Tamás: Tarpa és Esze Tamás (Nyíregyháza, 1966) — Képmellékletek. 18 Elpusztult — miként az ugyancsak hajdútelep Ürögd és Oroszi is —, s többé nem ülték meg. 19 Lásd. Soós Imre i. m. 189. 20 Bagamér, Mikepércs, Harsány és Tépe esetében. 21 Polgár esetében. 22 A derecskéi uradalomba. Lásd. a szerző idézett munkáját. — Lásd. még Jenéi Károly: Nyírbátor mezőváros százéves harca a Károlyi családdal (Kézirat a Nyírbátori Báthori István Múzeum Kézirattárában) — Eble Gábor: Az ecsedi százéves úrbéri per története (Budapest. 1912) — Vörös Károly: Az 1826. évi kapuvári parasztmozgalom (Soproni Szemle, 1955. 3—4. sz. 80—104) — Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal. 1711—1848 (Budapest, 1964.) 23 Lásd Herpay Gábor: Földes község története (Debrecen, 1936) 49. sköv. — Míg ez a 4 falu kuriáb's község lett, addig az ugyancsak Bihar megyei Geszí-ről hiába írták még a XVIIL századi urbáriumok készítői is minden összeírásba: „Possessio haec olim Curialis et Armalistis inhabitata fuisse perhibetur"; mert ezt a helységet elfoglalta a kamara, s az ott lakókat taksás jobbágyokká tette, majd a falut a bécsi udvar eladományozta a Tisza családnak. OL. U. et C Fasc. 17. No. 9., Fasc. 80. No. 6. 24 Ruzsás L. i. m. 24.