Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület büntetőbíráskodása a XVIII. században

Nagy Sándor A HAJDÚKERÜLET BÜNTETŐBÍRÁSKODÁSA A XVIIL SZÁZADBAN Tudományos irodalmunk joggal veti fel, hogy a hajdúság kutatása az elmúlt száz év alatt a történelem, a néprajz és a természettudományok területén ért el ugyan némi eredményt, azonban a kutatások hézagosak, egyenetlenek, sőt egyes területeken teljességgel hiányoznak is, ezért a hajdúk társadalmáról nincs is tudományosan megalapozott képünk. Dankó Imre felsorolásából a hajdúság feudális kori jogszolgáltatásának kérdése kimaradt.

1 Ezzel mindmáig jogtörténeti irodalmunk sem foglalkozott. A hajdúkra és az egyes hajdú városokra vonatkozó történettudományi munkák is a büntetőbíráskodás köréből néhány extrém eset ismertetésén kívül sem a bíráskodás szervezeti felépítésére, sem pedig az ítélkezés alaki és anyagi jogi kérdéseire nem fordítottak figyelmet. A kerület igazságszolgáltatási szerepéről szinte egyetlen szót sem ejtettek. Nem vizsgálták az elbírált konkrét ügyeket sem, pedig ezek éles fénnyel világítanak be a kor társadalmának életébe s az egyes bűncselekményfajták előfordulásának gyakoriságából alapos következtetés vonható a társadalmi rendszer hibáira, ellentmondásaira is. Sajnos, az idők viharai, nem utolsósorban a második világháború eseményei a hajdúkerület iratait is alaposan megtépázták s a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban csak 1747-től 1871-ig vannak meg — hiányosan — a büntető ügyek iratai.

2 A hiányosan megmaradt iratok alapján is megállapítható azonban, hogy a kerület büntetőbíráskodása a kor színvonalán mozgott és osztálykorlátai ellenére számos haladó vonása volt. Ezúttal nem célunk, hogy a kerület büntetőbíráskodásáról teljes képet adjunk, csupán arra vállalkozunk, hogy a megmaradt iratok alapján XV

III. századi ítélkezési gyakorlatát vázoljuk. SZERVEZET, HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG A hajdúk társadalma is osztálytársadalom volt, így nem nélkülözhette az igazgatási és bírósági szerveket, ezek nélkül a társadalom rendjét, az uralmon levő osztály hatalmát fenntartani nem lehetett. Forgách Zsigmond kassai főkapitány 1613. évi utasításából kitűnően, a hajdú városok igazságszolgáltatását polgári és büntető ügyekben egyaránt — az igazgatási teendők mellett— a kapitány látta el 12 esküdtjével. Hozzájuk csak a kisebb súlyú bűncselekmények elbírálása tartozott, a súlyosabb bűntetteket kötelesek voltak a kassai főkapitány széke elé vinni. Bár az 1647 évi 79. tc. megkövetelte, hogy a hajdúk az országos törvények szerint ítélkezzenek, ez aligha jelentette a hajdúvárosokban az ítélkezés egyöntetűségét és megfelelő színvonalát, mert egyfelől olyan kodifikált anyagi és eljárási jog, amelyre a bíráskodásban támaszkodhattak volna — ekkor még nem volt, másfelől a kapitányok és esküdtek jogilag képzetlenek voltak. A hajdúkerület 1669-ben történt megalakulása az igazságszolgáltatásbanis jelentős változást hozott. A kerület a városok fellebbezési fórumává vált s bár laikus