Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Nagy Sándor: A Hajdúkerület büntetőbíráskodása a XVIII. században

testület volt, a jogilag képzett vádlók és védők tevékenysége kedvezően hatott az egységes joggyakorlat kialakulására és a hajdúvárosok ítélkezési színvonalára is. A kerület elsőrenden közigazgatási feladatokat ellátó testület volt, de hatásköre az igazságszolgáltatásra is kiterjedt. A bíráskodást nem külön erre kijelölt tanácstagok, hanem a kerületi gyűlés mint testület gyakorolta. Ezt azzal is kifejezésre juttatták, hogy a bírósági ügyekről készült iratokban a „Hajdú Városok Generális Gyűlése és egyszersmind Törvényszéke" megjelölést használták. Innen van, hogy a vádindítváványokban, perbeli szóváltásokban és az ítéletekben sűrűn találkozunk a törvényszék kifejezéssel, ami alatt mindig a kerületi gyűlést kell érteni. Minthogy a közigazgatást a bíráskodástól nem választották el — országosan is így volt a XVIIL században — kifejezetten ítélkezés végett nem tartottak üléseket, hanem egy-egy napon vegyesen tárgyaltak igazgatási és bírósági ügyeket. A kerület fellebbviteli jogának érvényesülése nem történt meg a városok ellenállása nélkül, mert még a XVIIL században is tudunk esetekről, amikora hajdú városok az általuk hozott ítéletek elleni fellebbezéseket is elbírálták. Sőt az is megtörtént, hogy a bejelentett fellebbezést visszautasították azzal az indokolással, hogy az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

3 Ezt a helytelen gyakorlatot királyi rendelkezés szüntette meg. A kerület 1755. május 17-én Böszörményben tartott ülésén hirdették ki azt a királynői utasítást, hogy a nagyobb jelentőségű bűnügyek „minemű gyilkosság, nős paráznaság, tolvajság, kivált melyek a pásztorok közt eshetnek és más ehhez hasonló criminalitások. . . nem szabad lészen különösen egyik városban is revidiálni, más egyéb aprólékos causak pedig in particulari minden városokbéli magistrátus által fognak végződni" .

4 Ezzel a rendelkezéssel a központi hatalom egyfelől azt akarta elérni, hogy a főbenjáró bűntettek elbírálása körültekintőbben történjék, másfelől a fellebbezési bíróság mentesüljön a jelentéktelen ügyektől. A kerület előtti eljárásban actor (vádló) vett részt, aki a nyomozás eredményére támaszkodva terjesztette elő írásban vádindítványát. A védői tisztet ügyvédek látták el s az ítéletek részletes — szakszerű — indokolást tartalmaztak. Az üléseken a főkapitány elnökölt. Több esetben, főként kényesebb természetű politikai ügyek elbírálásához meghívták a debreceni tanács egy-egy tagját, aki az ülésen részt vett.

5 Elsőfokon a városi tanácsok ítélkeztek s főbenjáró ügyekben hozott ítéleteik ellen a kerülethez lehetett fellebbezni. Számos esetben azonban a kerület előtt indult meg ilyen ügyekben az eljárás. A kerület ítélete ellen akár első, akár másodfokon járt el, a hajdúvárosok fődirektorának bíróságához lehetett fellebbezni. További jogorvoslati lehetőség nem volt, csak az uralkodóhoz élhettek kegyelmi folyamodással, aminek igénybevételét arra az esetre, ha a fellebbezés nem vezetne sikerre, már a kerületi tárgyaláson az ítélet kihirdetése után bejelentette az elítélt.

6 A fellebbezés bejelentése után döntöttek abban a kérdésben, hogy azt megengedik-e.

7 Ez a döntés formális volt, mert minden esetben megengedték a fellebbezést. Az iratokat hiteles másolatban terjesztették fel a hajdúvárosok fődirektorának bíróságához, az itt hozott döntéseknek ezért az eredeti iratoknál nincs nyoma. Bár a kerület komoly alapossággal foglalkozott a büntető ügyek elbírálásával, az egész közösséget érintő — igazgatási — kérdések elintézését előbbrevalónak tartották s ha ezek miatt már nem jutott idő, a büntető ügyek tárgyalását a következő ülésszakra halasztották.

8 1699-ben elhatározták ugyan, hogy a rossz útviszonyok miatt a gyűléseket ezentúl a központban fekvő Böszörményben tartják, a gyakorlatban azonban nem így történt, a XVIIL században is felváltva az egyes hajdúvárosokban ülésezett a kerület, s a vádlottakat oda idézték, vagy ha letartóztatásban voltak, oda kísértették át a tömlőéből.