Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Benda Kálmán: A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései

állapítani, hogy a Bocskai-kori hajdúság kikből tevődött össze, s hogy származási helyüket tekintve az egyes hajdúk, vagy hajdú csapatok az ország mely vidékeiről verbuválódtak. Történetírásunk abból kiindulva, hogy a XVI. század első felében a hajdúk bizonyíthatóan a török által elpusztított dél-alföldi terület menekültjei közül kerültek ki, természetesnek vette, hogy a Bocskai-kori hajdúság is nagy többségében erről a hódoltsági területről származott, s hogy közöttük számosan lehettek, akik már második vagy harmadik nemzedékben élték a hajdú életet. Szekfű Gyula csakúgy a török által elűzött földönfutókat látott bennük, ahogy Sinkovics István is „mindenüket vesztett emberek"-ként jellemzi őket az 1962-ben megjelent Magyarország történetében, s R. Várkonyi Agnes is arról ír, hogy a hajdúk sorait mindvégig a török elől menekülők duzzasztották fel.

9 Györffy István megállapítása szerint a XVI—XVII. század fordulójára a hajdúság számát a török által feldúlt és futásba kergetett Nagykunság menekültjei növelték meg.

10 Szabó István a Maros, Tisza és a Körösök frissen pusztult területeinek hadjáratok által „elsodort" lakosságára mutatott rá.

11 Rácz István legutóbb így összegezte történetírásunk mai álláspontját: A tizenötéves háború végéig, 1606-ig, a hajdúság zöme a török által elfoglalt országrészből került ki.

12 A kortárs megfigyelők megbízható útbaigazítást nem adnak. Illésházy István 1598-as naplójában ezt olvashatjuk: „Ezidőben a faluk és városok Buda és Esztergom körül mind puszták voltak, elfutott róla a nép. Ezek közül az futott nép közül. . . szabad hajdúk támadtak. Ezek csak itt az Felső-Magyarországban többen voltak háromezernél." Egy évvel később pedig ezt jegyezte fel: „Az szabad hajdúk. . . támadtak vala az jobbágyságból, az kiknek hazájok elpusztéttatott vala az hadak miatt."

13 Hódoltsági menekülteket látott a hajdúkban Báthory Gábor erdélyi fejedelem is. A Polgáron letelepített hajdúkat „jövevény legények"-nek mondotta, akiket a török elűzött korábbi lakóhelyükről. „Mind itt (Erdélyben) s mind Magyarországba sok ezféle szegénylegények vadnak — írta Forgách Zsigmondnak — kik az török földről felszorultanak, s akik odamennek, ahol megélhetést találnak.

14 Ugyanakkor más följegyzések az 1590-es évektől kezdve említik, hogy főleg a hódoltság peremvidékének, de a távolabb eső, hadjáratoktól nem bolygatott területeknek a jobbágyai közül is sokan beálltak a hajdúk közé. Az erdélyi országgyűlések sorozatosan büntetést hoztak a hajdúnak álló székelyek és jobbágyok ellen, s a magyarországi rendeknek is éveken át egyik legfőbb gondja a hajdúk közé állt szökött jobbágyok visszaszerzése volt.

15 Az eseményeket éles szemmel figyelő és kitűnően értesült Szamosközy István pedig arról tudósít bennünket, hogy az 1602-ben Basta zsoldjában Erdélyt dúló hajdúk zömükben nem a török területről, hanem a vele határos Partiumból származtak. „Mind magyar • hajdúk voltak — írta —, nagyobb része mind amaz Körös-Maros mellyéki féle magyar vala, kik, minthogy a török torkában vágynak, nagyobb része mind török és tatár természetűek."

16 Az eltérő vélemények szükségessé teszik, hogy a kérdést közelebbről is megvizsgáljuk és megpróbáljuk szólásra bírni a legszavahihetőbb forrásanyagot, a hajdúkról készített összeírásokat. A legfontosabb, a Bocskai által 1605-ben és 1606-ban kiváltságolt és letelepített, kerekszámban 10 000 hajdú név szerinti összeírása mindeddig nem került elő, csak kapitányaik nevét ismerjük. Ránk maradtak azonban a szabadságharcot megelőző évekből egyes királyi szolgálatban álló gyalogos és lovas hajdú