Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Nagy László: A hajdúk Bocskai szabadságharcában

E vár ostroma alkalmával följegyezték róluk, hogy „fortélyos találmányú" ostromtornyokat készítettek, melyeket közel toltak a bástyákhoz, s azokról vívtak a várvédőkkel. Rohamaikat ugyan többször visszaverték, de nem csüggedtek, hanem újból és újból támadásra lendültek, amíg csak megadásra nem kényszerítették a védőket. Hasonlóan kemény ostromot vívtak a hajdúk Érsekújvárnál is. A vár, amely Felső-Magyarország kiemelkedően fontos erődje volt, végül is kapituláció útján Bocskai kezére került, amelynek előidézésében szintén oroszlánrészük volt az ostromló hajdúcsapatoknak. Az osztrák örökös tartományokba irányuló beütéseket — amelyek célja az udvar békekötésre kényszerítése volt — nagy részben hajdúcsapatok hajtották végre, Dengelegi Mihály, Duló Gergely és Bosnyák Tamás kapitányok vezetésével. Eredményes portyázásokat végeztek Sziléziában és Morvaországban is, megakadályozva ezzel, hogy e területekről csapatokat vigyenek a felsőmagyarországi fő hadszíntérre. Hasonló stratégiai célkitűzéssel indított támadást Némethy Gergely hajdúfőkapitány 1605 májusában a Dunántúlon. E területen 2000 lovas hajdúval kezdte meg a hadműveleteket, és a csatlakozó végvári magyar katonák segítségével rövid idő leforgása alatt birtokba vette csaknem az egész Dunántúlt. Noha az országrészt csak átmenetileg sikerült megtartani, mert a számbeli fölényben támadó császári csapatok az év végére visszafoglalták a Dunántúlt, Némethy Gergely hajdúi májustól decemberig nemcsak az itt állomásozó császári erőket kötötték le, hanem még a Basta vezetése alatt álló fősereget is elvonták egy időre a fő hadszintért képező Alsó-Magyarországról. Az erdélyi hadműveletekben viszonylag kevés hajdú vett részt, mert Bocskai e terület birtokbavételét mindenekelőtt a fejedelemség belső katonai erejével, a székelyekkel, valamint román segélycsapatokkal kívánta véghez vinni. Ide is érkezett azonban 1605 tavaszán 1000 hajdú Gyulaffi László parancsnoksága alatt, akik sikeresen támogatták a székely és román csapatok harcát a császáriak ellen.

11 A Bocskai-szabadságharc katonai történetének vázlatos áttekintése során is láthatjuk, hogy a hadműveletekben s a katonai győzelem kivívásában a hajdúk kimagasló szerepet töltöttek be. Ők alkották Bocskai — 1605 nyarára már mintegy 60 000 főből álló — hadseregének döntő részét.

12 A harcoló hajdúk létszáma, a soraik közé sereglett fegyvert fogott jobbágyokkal együtt, 1605 végére elérte a 30 000 főt.

13 Számbeli súlyuk mellett jelentőségüket emelte az a körülmény is, hogy az összesen mintegy 10 000 főt kitevő udvari és végvári katonaság után ők alkották a hadsereg legképzettebb s legtöbb harci tapasztalattal rendelkező részét. A hajdúk többsége ugyanis végigjárta a tizenötéves háború kemény iskoláját, s ismerte nemcsak a törökök, hanem a császáriak harcmódját is. Az itt szerzett harci tapasztalatokat eredményesen tudták használni, amikor a szabadságharc folyamán szembekerültek a császáriakkal.

14 A hajdúk többsége — ellentétben a császári katonákkal, akik között a nehéz fegyverzetű, lassan mozgó gyalogság volt az uralkodó fegyvernem — könnyű fegyverzetű lovas volt a Bocskai-szabadságharc idején. A küzdelem stratégiája, nem utolsósorban elégtelen gazdasági bázisa, gyors hadműveleteket kívánt; a győzelem kiharcolását, mielőtt a császári hadvezetés össze tudja szedni erőit, vagy nagyobb külföldi katonai segítséget kap. E feladat végrehajtására a könnyűlovas, mozgékony hajdúk voltak a legalkalmasabbak.