Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Népesedési viszonyok, a közművelődés és a falu igazgatásának alakulása a török hódoltság után

gény és magok akaratya szerint birót ne válasszanak magok, hanem az kit az falu választott, azzal elégedjenek meg".

8(5 Ezt a megyei instrukciót 1663-ból idéztük, amikor még a törökök ott tartózkodnak a közelben és a visszaélésekre bőven adódik alkalom. A török idő alatt a bíró és az esküdtek betöltötték az alacsonyabb rendőri hatóság szerepét is. A jobbágy községek szervezetének és igazgatásának szabályozására és némileg a földesúri hatalomtól való függetlenebbé tételére Mária Terézia tesz kísérletet. Az úrbéri rendelkezések IX. pontja értelmében a bírót továbbra is a földesúr jelölte ki, de mostmár három egyént, akik közül a tiszttartó jelenlétében nyílt szavazással a falu lakói választották meg a legalkalmasabbat. Ebben az időben a falunak csak egy bírója lehetett még akkor is, ha több földesura volt. A bírói tisztségviselés továbbra is egy évig tartott, de ha jól látta el feladatát, újból betölthette hivatalát. A megválasztott bíró, választói és a földesúr képviselőjének jelenlétében esküt tett le, melynek szövege a következő volt: „Én N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, fiu és Szentlélek, hogy én amely hivatalt magamra fel vállaltam, abba teljesen tehettségem szerént eljárni igyekszem, ugy mint először is az Ekléssia tisztaságára, a Helység boldogulására hites társaimmal felügyelek, a botránkoztatókat hitem és kötelességem szerént megbüntetni törekszem, egy szóval minden e Helyiség elő mentit, boldogulását tárgyazó dolgokba mindenkor elő állok. Isten engem ugy segéljen!".

87 A bíró úrbéri szolgálatra szolgálati ideje alatt nem volt kötelezhető, de a közadókat fizetnie kellett. A bíró hivatali működését a földesúr a jobbágyfelszabadításig ellenőrizte. A bírói tisztségre a földesurak mindig a legtehetősebb, a legtekintélyesebb jobbágyot igyekeztek kiválasztani, aki nemcsak személyében, hanem vagyonával is felelősséget vállalt a rábízott községi vagyonért és rendért. A bírót munkájában az esküdtek, a XVI. századtól pedig a falusi nótárius is segítették. Az esküdtek és a nótárius megválasztásáéi nagymajori kastély magtára, 1914 (DMA. F. 509)