Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A Tanácsköztársaság idején

nek sikerült fegyvert szerezni, azokat szétosztották néhány bátor ember között, akik Cserepesnél Fried Leó tanyájánál építettek ki maguknak hadállást. Csatlakozott hozzájuk egy tiszt vezetésével néhány Debrecenből menekülő vöröskatona. Április 30-án a román csapatok a tiszafüredi hídfő ellen északi és déli irányból átkaroló támadást indítottak. A maroknyi csegei önkéntes vöröskatona Cserepesnél az északi irányból támadni készülő, zárt sorokban felvonuló ellenséges csapatok egységeivel találja szembe magát. A harcot felveszik, de bátor ellenállásuk a túlerővel rendelkező ellenséget csak néhány órára tartóztathatta fel. E váratlan ellenállás azonban az intervenciós csapatot igen megbőszítette. A faluba másnap bevonuló fegyveres román katonák első dolga az volt, hogy öszszeszedték azokat, akik résztvettek a direktóriumban. Az összefogottakat, névszerint Balázs János, Dózsa Gyula és felesége, Jáger János, Bikki Gábor, Lévay János, Nagy Vilibald, Szemán János, Daku Mihály, Icsu János, Pucsok Sándor, Dózsa Imre, Pál Sándor, Balogh Sándor és Csizmadia János direktóriumi tagokat az iskola udvarán őrizték, majd két nap múlva Balmazújvárosra, onnét Debrecenbe hurcolták őket. Néhány hetes vizsgálódás után valamennyiőjüket, mint kommunistákat Romániába internálták. Az internáltakat zárt vagonokban szállították Brassóba, onnét Moldvába, ahol 6 hónapot töltöttek kényszermunkán, embertelen körülmények között, s csak december végén kerültek haza.

147