Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A Tanácsköztársaság idején

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A rövidnek ígért háború túl hosszú ideig tartott. A propagandagépezet hatására 1914-ben még nótaszóval frontra induló katonák közül 118 csegei elesett, még többen fogságba kerültek. Az otthon maradt családok ellátásáról senki nem gondoskodott. A tartalékok lassan kimerültek, az ipar csak hadi célokra termelt az élelmet blokkra adták. A nyomor hallatlan méreteket öltött. A nincstelenség, a háború okozta szűkös esztendők után egy új világ kezdetét sejtették az 1917. évi oroszországi események. Ennek hatására győzött 1918 novemberében Magyarországon is az őszirózsás forradalom. A forradalom győzelmének hírére felbomlottak a frontvonalak, az elcsigázott katonák sorra jöttek haza. Itthon azonban csak a nagy nyomorúság fogadta őket. A polgári demokratikus forradalom győzelmét követően annak helyi szerve a Nemzeti Tanács a falu jegyzőjének kezdeményezésére csak 1919. január 31-én alakult meg. A községi nemzeti tanács a régi elöljáróságból és az Egylet vezetőiből szerveződött s feladatuk a rend és a közélelmezés zavartalanságának biztosítása volt. Februárban s különösen márciusban egyre forróbbá válik a helyzet a megye egész területén. A szomszéd községekben, Egyeken és Balmazújvároson erőteljes megmozdulásokra kerül sor. Ezek hatására március derekán a sorsával elégedetlen csegeiek is, a volt katonákkal az élen a községházára mentek, hogy a jegyzőtől ennivalót követeljenek. A jegyzőt azonban néhány embere elbújtatta a tömeg haragja elől. Ekkor a tüntetők a malmot és a boltokat dúlták fel. E megmozdulás hatására az uralmakban búzát és szalonnát osztottak ki a nép között. Harmadnap azonban akcióba kezdett a csendőrség is. Sorra járták a házakat, vissza vitették az üzletekből elvitt holmit és összefogták azokat is, akik hangadói voltak az előző napok eseményeinek. Mintegy 20 főt kísértek át akkor éjjel Egyekre, akiket mint forradalmárokat akartak Debrecenben törvényszék elé állítani. Erre azonban már nem kerülhetett sor, mert március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, a lefogottakat hazaengedték.

146 Március 22-től a helyi direktórium vette át a község vezetését, melynek tagjául az eddigi szocialista vezetőket Balázs Jánost, Dózsa Gyulát és Kocsis Andrást választották meg. A direktórium első dolga a falu élelmezésének megszervezése volt. A 12 tagú élelmezési bizottság jelképes fizetség ellenében az urasági magtárakban lefoglalt készletekből szemes terményt, továbbá sertés és marhahúst osztott szét a falu népe között. Az uradalmakat közös tulajdonba vették, azzal az elképzeléssel, hogy azokon majd szövetkezeti gazdálkodást valósítanak meg. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a román intervenciós csapatok Debrecen elfoglalása után május 3-án elérték falunkat is s még az nap az egész Tiszántúl a kezükre került. Április utolsó napjaiban a direktórium vezetőségé-