Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Falunk az 1848-49-es szabadságharc idején

jöttek át a Tiszán a sebesültek, akik közül sokan Csegén balták meg, s lettek eltemetve. A falun július 29-től augusztus 11-ig átvonuló hadak rengeteg élelmet emésztettek fel. A csegei parasztok megadták az árát annak, amit 48, a jobbágyfelszabadítás jelentett számukra. A szabadságharc elbukott, de harcával megdönthetetlenné tette legnagyobb vívmányát, a jobbágyfelszabadítást. A szabadságharcnak ez a vívmánya pedig azt jelentette, hogy az úrbéres terhek, a robot és dézsmakötelezettségek megszűntek, az úrbéres telkek a parasztok szabad tulajdonává váltak. A márciusi és áprilisi határozatok és törvények, a jobbágyfelszabadítás, az úriszék eltörlése, a törvény előtti jogegyenlőség, a politikai jogok bizonyos fokú kiterjesztése, nemcsak részbeni kielégítése volt a parasztok gyakran csak sóvárgott kívánságainak, hanem nemzedéken át biztatott a teljesületlenül maradt követelések kivívására s egyben a már kivívott jogok megvédelmezésére is.