Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
A jobbágyfelszabadítást követő évtizedek
A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁST KÖVETŐ ÉVTIZEDEK Az 1848-as jobbágyfelszabadító alaptörvény nem juttatott földet a parasztnak, hanem csak azokhoz a földekhez biztosította a tulajdonjogot, mely korábban a jobbágyok telekállományát képezte. A jobbágyparasztok kezén levő föld nagysága megmaradt olyannak, mint amilyen a jobbágyfelszabadítás előestéjén volt. Az 1853 és 1854-ben bekövetkezett birtokrendezés során tehát Csegén is olyan parasztbirtokok születtek, mint az Alföld egyéb helyiségeiben: 5 — 6 holdas rosszul felszerelt gyenge minőségű földdel rendelkező kisparaszti gazdaságok. A nagyszámú, elszegényedett, zsellérsorban élő jobbágyok megszabadultak ugyan a feudális terhektől, de egy talpalattnyi földet sem kaptak. 1850 táján a falu határából közel 23 ezer hold a nagybirtokosok kezén volt. A lakosság csak kb. ezer holdnyi földet mondhatott magáénak. Ez a földállomány azonban 120 család között oszlott meg. A többi föld négy nagybirtokot alkotott. A Kismajor és Szilágy gróf Vay Ábrahámé volt, aki apai és anyai ágon Szabolcs és Borsod megyékben örökölt, közel 90 ezer hold földdel rendelkezett. A csegei birtokán — a léha, pazarló természete miatt adósságokba keveredett — László nevű fia ad túl 1861-ben. A birtokot 300 ezer forintért a szatócsból bankárrá lett Meizlesz Salamon veszi meg, aki egy év múlva 100 ezer forintos nyereséggel ismét eladja. Az új birtokostól gróf Forgács Sámueltől 1862-ben 600 ezer forintért okányi Schwarz Sámuel veszi meg, akitől aztán leánya Strausz Pálné örökölte. A Nagymajort és a hozzá tartozó Alsórétet, Paptavát a Vay-család másik ága (Vay Lajos) birtokolja. A családnak ez az ága ebben az időben Alsózsolcán lakott és a csegei jószága bérbe volt adva, mely végül is az egyik volt bérlőnek a Rosinger családnak a kezébe került. A harmadik nagybirtok, a Kecskés és Tiszaköze, a Bánffyaké volt több mint egy félévszázadon át, majd 1847 táján ismét visszaszállt Vay Miklósra és Lajosra. Ők aztán 1852-ben eladták a nagybankár Wodiáner testvéreknek. A Wodiánerek 10 év múlva nyereséggel adják el a Kisújszállási Redemptus Közbirtokosságnak. A Cserepest és a hozzátartozó Hatajt, Zátonyt, Igelyt a Vayakkal rokonságban levő Balogh család, annak leszármazottai, a Gécziek, majd a Zsemberiek tartják kezükben, mígnem Zsembery István, aki gazdaságilag tönkrement, eladja Csávolszky Lajosnak, az Egyetértés című lap főszerkesztőjének. Csávolszkytól Fried Leó veszi meg. A nagybirtokok tulajdonosainak a múlt század második felében bekövetkezett gyors váltakozása országos viszonylatban is megfigyelhető jelenség. A jobbágyfelszabadítás után a nagybirtokokon csőd veszélye nélkül hagyományosan
