Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Falunk az 1848-49-es szabadságharc idején

rendelkező cári orosz hadakat képtelen volt feltartóztatni. Paskievics orosz tábornok 80 ezerre menő táborával július végén átkelt a Tiszán és Debrecen ellen indult. Az orosz tábor útját — a magyar vezetők és tanácsadók gróf Forgács Sándor, gróf Zichy, Szirmai, Drevenyák és Dobránszky javaslatára — Füredtől Egyek, Csege és Újváros felé vette, ugyanis a kietlen Hortobágyat — élelem és vízhiány veszélye miatt — nem találták felvonulásra alkalmas terepnek.

137 Csegére július 29-én érkeztek meg a hadak és ott hallatlan pusztítást vittek végbe. A falun átvonuló orosz hadak pusztításáról a később rebellisnek titulált Pethő Bálint lelkész így vall: „Az 1849. évi hadjárat csaknem végső pusztulást hozó volt községünkre nézve. Paskievics és Konstantin Herczegek vezérlete alatti mintegy 80 000-re menő orosz tábor, megszállta a falut, a Tiszán keresztül, a korcsmától a tul a tiszai ház irányában, hajóhidat veretett, melyet a tábor után szekerek hordoztak, a Tiszán innen mintegy 5000 ember volt a generális alatt, a hajóhíd fedezetére rendelve. 50—60 ágyúval, a falu alatti Gróf Vay-féle majortól, körül a Tisza mellett, ki egészen a Sóskáshátig, elláthatatlan sátrak alatti tanyákon a sereg legnagyobb része. E roppant néptömeg, és a velük volt igavonó állatok és hadi lovak, lehet képzelni mily iszonyú pusztítást vihettek véghez? Akkor éppen — július 29-én — aratás vége lévén, még minden tavasz élet, az egész szénatermés, mely az évben igen gazdag volt, kinnt volt a határban, a kévés élet de az sem egészen volt csak behordva, abból a mi kinnt volt nem maradt semmi, nem egy szekér széna, nem egy cső tengeri, vagy egy krumpli, azt mind felemésztették a roppant ember és állat tömegek, a már behordott kévés élet egyrésze maradt csak meg, mit a tömegek a tisztek tilalma állván ellen, nem húzgáltak széjjel. Ezenkívül az uraságok gulyáját a nagy és kismajorból, Cserepesről, a községét a falusi legelőkről, körülbelül mintegy 2000 darab marhát összehajtottak a kozákok, azt nagyrészben lelövöldözték. A Tisza partjába vájt bogrács-katlanokban megfőzték — felemésztették. Csak a szegény lakosság elpusztult állatjainak számát lehet tenni 300-ra, egyes gazdák 18—20 darabot vesztettek el, a nagy mennyiségből mint egy 114 darabért adatott valami csekély ár. A lakosság egyrészét elhajtották a táborral teherhordás alá. Ezek legtöbbnyire oda hagyni voltak kénytelenek lovaikat, szekereiket, s szerencsés volt, ha magok menekülhettek, mert volt rá példa, hogy egyeseket ütlegekkel illettek. Ilyen iszonyú pusztulás közepette, némely egyes lakosok, főképp Turi Péter előkelő lakos, Paskievics Gh. tábornoknál jelentkezett, esedezvén káruk megtérítéséért, a tábornok azonban azt felelte tolmács által „Minden kárukat az Osztrák Császár Őfelsége fog megtéritenil? Ez az illetőkre szomorú vigasztalás volt, ekkor átmentek Konstantin herceghez, hasonló esedezésüket nyilvánítván, kitől hasonlóképpen a fentebbi választ nyerték, — ki azonban mégis oly kegyes volt, hogy 1000 frt.-ot, akkor folyamatban levő Almási bankjegyekben, olymódon ajándékozott és rendelt átadni a pap, bíró és jegyző kezeihez, hogy abból minden károsultat nem kártérítés, de ajándékképen részesittessenek. Minthogy azonban ez összegből, ha minden károsultak részesülnek, alig lett volna egyesekre nézve valamely jótékony hatással, az elöljáróság — egyetértve a jól felvilágosított néppel — abban állapodtak meg, hogy ezen 1000 frt-ból a belső hivatalnokok az évi járulékai fizettessenek ki aránylagosan. Es ugy lett, mint az okosan számító elöljáróság és a jobb gondolkodású többség akarta, a hivatalnokok kielégittettenek, némely csekélyebb adóságok ugyancsak e sommából leszállittattak, és még az építendő parokhiára is fordítottak belőle 200 Frt. . .. Az orosz tábor innét Debreczenbe ment, és ott fejlődött ki a szeptember másodiki csata."

138 A főtábor augusztus 1-én hagyta el a falut. Elmenetele után azonban még a Tiszán vert híd őrzésére ott maradt egy generális, mintegy 8 ezer főnyi fedezettel. Az oroszok a hajóhidat szekerekkel hordozták maguk után. Pár nap múlva