Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu belső és külső területének leírása

A FALU BELSŐ ÉS KÜLSŐ TERÜLETÉNEK LEÍRÁSA Mielőtt a falu történetének elmondásába belefognánk, legyen szabad az olvasót a tereppel megismertetnünk. A falu, TISZACSEGE a magyarországi települések között előkelő helyet foglal el. Lélekszáma és területi nagysága szerint a nagyközségek csoportjába sorolható. Az ország 3221 önálló települése közül a sorrendben a 184-ik

1

. Hajdú-Bihar megye délnyugati csücskében a Tisza mellett fekszik, határához orozván a Hortobágy egy piciny darabkáját is. Északról, valamint északnyugatról a Tisza választja el a borsodmegyei Ároktő és a hevesmegyei Dorogma községektől. Északkeletről Margitával, keletről az ohatpusztakócsi állami gazdasággal, délről Egyek községgel illetve Telekházával határos. Közigazgatásilag kezdettől Szabolcs vármegyéhez tartozott. Csak 1876. szeptember 1-vel került — az 1876:XXXIII. te.-ben meghatározott módon — a korábbi hajdú kerületből létrehozott Hajdú vármegyéhez. Területe 23 531 kat. hold, lélekszáma 1960-ban 7015 fő volt.

2 Éghajlata semmiben sem különbözik az Alföld megszokott klímájától. A térszín formáinak csak finoman érzékelhető különbségeit a Tisza alakítgatta ki. A Tisza vízjárása szabta meg a település helyét, a falu kialakulásának menetét. A széles ártereken szétömlött víz lassú visszahúzódása évszázadokig erősen befolyásolta a szántóföldek és legelő területek igénybevételének a mértékét. A Tiszától távolabb számos elhagyott Óstisza medret, morotvákat találunk. Ilyen a falutól délre levő Lapostó, az északkeletre fekvő Intató és a délnyugatra levő Nagymorotva. Elhagyott, Óstisza medernek tekinthető a Völgyes, a Kis- és Nagytökös tó is. A térszín kiemelkedő részeit az ún. parti dűnék képezik. Ezek a Tiszadobtól, a Borockás, Kapros, Folyás, margitai határon át, Csege és Egyek között egészen Tiszafüredig húzódó hosszú homokgerincek válaszják el a Tisza jelenlegi árterét a Hortobágytól. Ennek részét képező, a Tiszával csaknem párhuzamosan futó — Homokhát, Lyukashalom, Nagymajor, Godolyahát nevű — dombok osztják ketté a falu határát. Azt a magaslatot, ahol a falu központja található, a Tisza hordta össze. Az ilyen képződményt a szakirodalom övzátonynak nevezi.

3 Hasonló képződménynek látszanak a Görbeföld, Tiszaköze, Szilágy is. A mélyebben fekvő területeket — Hataj, Zátony, Igej, Paptava, Berzsenyes, Alsórét, Mirhás — Tisza hordalék, ártéri lerakódás (alluvium) fedi. Ahol a vízlefolyás! viszonyok rosszak voltak — Hideglelős, Kecskés, Rókás — ott bekövetkezett a talaj elszikesedése. Ezek a területek — melyek a falu határának elég jelentős részét teszik ki — földművelére ma sem alkalmasak. A víz szabályozása előtt a Tisza szabadon járta a környéket és olykor igen nagy károkat okozott a megművelt földeken és legelőkön. A nagy árvizek idején (1836-ban és 1855-ben) nemcsak a szántókat, réteket ostromolta a víz, hanem a