Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Népesedési viszonyok, a közművelődés és a falu igazgatásának alakulása a török hódoltság után

írása szerint 1823-ban a pusztai lakosokon kívül 2103 fő református lakik falunkban,

83 öt évvel később a hivatalos összeírás alapján Ludovicus Nagy ismert müvében 2314 főt számlál, akik közül 167 r. kat. vagy görög kat., 8 zsidó, a többi az ágostai és helvét hitvallást követi. A pestisjárvány következtében 1831-től a falu lakóinak száma igen leapad, Fényes Elek: Magyarországnak és a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja címú munkájában 1844-ben a lakosság számát 1991 főnek említi. Az országos méretekben dühöngő pestisjárványt ínséges esztendő, majd 1836-ban pusztító árvíz váltja fel, aminek következtében a nádudvari járásban nem termett semmi. A víz után a tűz sem kímélte a falut, 1839-ben a lakóházak nagyrésze lett a tűz martalékává. Az első hivatalos statisztikai felmérés alkalmával 1869-ben 3107 főt számláltak, a század végére pedig a falu lakóinak száma már meghaladta a négyezret. A lélekszám egyenesvonalú emelkedésében némi visszaesést a világháborús események okoztak. 1920-ban négy és fél ezer a falu lakója s ettől kezdve 10 évenként hozzávetőlegesen ezer fővel szaporodik. 1940-ben elérte a 6306 főt, húsz évvel később pedig meghaladta a 7 ezret a falu lakossága. A közművelődés irányítása falu helyen lényegében 1945-ig az egyház kezében volt. A XVII. század közepéig nincs iskola Csegén. A tanulni vágyó, ha akadt egyáltalán néhány, Debrecenben a Református Kollégiumban talált kiváló oktatókra. Az első olyan iskola, amely falunkban a népoktatást szolgálta, a református egyház helyi szervezetének megalakulásával kapcsolódik össze. A reformáció Magyarországon elsősorban Erdélyben és a Tiszántúlon talál kiváló táptalajra. A XVI. század elején meginduló mozgalomnak a kálvinista irányzata vert gyökeret hazánkban. Az új hitre hamar áttérhettek a falu lakói is. Földesurai is segíthették ebben, hiszen a Vayak, akik a falu birtokos urai, maguk is az új hit követői voltak. Az új, református egyház 1640-ben alakult meg. Ezüst úrasztali kelyhe 1693-ból származik. Első papja „Tiszteletes Vetsey Uram" volt. Ót követték e tisztségben Debreczeni Benedek, Guthy András, Bitskey György, Szoboszlai Péter, aki „Socinianizmust hitegetvén excommunicaltatott", SLV&Z szentháromság tagadóvá (unitáriussá) lett és ezért az egyházból kiátkozták. Szendi Mihály, Mindszenti György a soronkövetkező. Mindszenti a Bihar megyei Acsádra került s valószínűleg ő egyengette azoknak a csegei jobbágyoknak az útját, akik az 1750-es években a súlyos adóterhek következtében falunkat elhagyták és Acsádon telepedtek le. A faluban történtekről, a születésről és halálról 1749-ig feljegyzés nem készült. A falu első matrikuláját tiszteletes Sutha János készítette el. Az ő szolgálata alatt 1757-ben hozzák rendbe valamelyest az igen rozoga állapotban levő templomot, melynek előzőleg még padlása se volt, s a torony is külön állott. Hidi Sámuel 3 esztendős szolgálata után Körösi Cs. Sigmond a pap. Fodor Pál, Váradi Szabó Mihály, Sápi Sámuel, Birtalan Szilágyi János és Veszprémi Gábor szolgálata alatt különösebb esemény nem történt, azaz hogy mégis: Váradi Szabó Mihály a matrikulába bejegyezte, hogy „A Csegei határ jelmérődvén, a Tts. Föld. Ur. között uj osztály lett" (1787). 1788 kezdődék a török háború. A Mi Földesuraink szép promótiokra mentek. T. Vay István Ur Scholárum Director Pétsen. T. Vay Józsej Ur Consiliarius és V. Ispán Szabolcsban. T. Balog Péter Ur T. Septemviralis Tábla Assessor."

84 E feljegyzés fontosságát, jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha arra emlékeztetünk, hogy korábban a protestáns vallásra áttérteket az uralkodó körök, tekintet nélkül vagyoni helyzetükre, a közhivatalokból kirekesztették. Ezen a helyzeten csak II. József türelmi rendelete változtatott. Ekkor kerültek be a legfelső vezetésbe a protestáns hiten levő