Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Népesedési viszonyok, a közművelődés és a falu igazgatásának alakulása a török hódoltság után

Vayak és Balog Péter, akik aztán a 90-es években a nemesi reformmozgalmak vezetőivé váltak. Az első iskola falunkban 1658-ban kezdte meg működését s kisebb megszakításokkal azóta oktatják rendszeresen a csegei gyerekeket a betűvetésre. Száz év múltán már két iskola működik a faluban, leány és fiú iskola. 1763-ban, amikor a fiú iskola leégett a leány tanulók száma 50 fő volt. A csegei iskola 1787-ben és még száz évvel később is csak 2 tanerővel működött, nem csoda hát, hogy az analfabéták száma ebben az időben igen magas. Tanító kezdetben bárki lehetett, aki értett az íráshoz, az olvasáshoz, számoláshoz. Ezen túl legfeljebb még hittanra tanították a tanulókat, de annak oktatását a pap látta el. A korabeli állapotokra jellemzőként említjük meg, hogy az 1790-es években az egyik tanító a papra azért panaszkodik, mert az a gyerekekkel külön is foglalkozik, fizetés ellenében nyelvtanra tanítja őket, ami nem lenne baj, ha oda nem vezetne, hogy a tanulók többet tudnak majd grammatikából, mint a tanító.

85 Volt olyan időszak, amikor a helybeli kiskereskedő állt be tanítónak és 7 évig látta el e tisztséget. Az első szakképesítéssel rendelkező tanító Sebestyén József 1885-ben került a faluba. A szakképesítéssel rendelkező tanító alkalmazásának szorgalmazása a „közsoru földmivelők" gyermekének, az 1847-ben pappá megválasztott rebellis érzelmű Pethő Bálintnak nevéhez fűződik, akiről itt külön is kell szólnunk. Pethő Bálint közel félévszázados működése alatt fáradhatatlan és páratlanul eredményes munkát fejtett ki. A református templom az ő szolgálati ideje alatt 1887-ben nyerte el végleges, jelenlegi formáját. A homlokzati hegyes sisakos, órapárkányos tornyot és a nyolcszög három oldalával záruló gótikus szentélyt, a síkmennyezetes hajót 1856-ban kezdték el felépíteni. A hozzá való tetemes költséget részben a falu lakói adták össze, részben pedig a községi tanács járult hozzá a fakirakodó állomás (purtus) egy évi 120 frt-ot kitevő hasznával. A torony utca felőli külső sarka alá a kor szokásának megfelelően, az akkori eseményeket tartalmazó iratot, egy üveg bort, a pénznemek mindegyikéből egyet-egyet, többek között egy aranyat és egy ezüst tallért helyeztek el. A templomot Zemáncsik György egyeki kőműves kezdte el építeni, de ügyetlensége és a pénzforrás bedugulása miatt abba kellett hagynia. Pethő Bálint buzdítására azonban a falu parasztjai az uradalomnál 1/17 részben repcearatást vállaltak s annak hasznát 1150,— forintot a templom építésére adták. Azután a falu tanácsa kisajátította és eladta az üres házhelyeket, valamint a Lyukashalmot szőlő földnek, továbbá a Hataj körül fekvő apró földeket és ezek árának egy részéből felépítették a mai óvodának, bölcsődének használt községházát és jegyzői lakot, a másik részéből pedig a templom építését támogatták. Az építkezést Szájler Imre böszörményi kőműves folytatta. Az ácsmunkát Lázár Gábor újvárosi mester, a belső szerkezetet Zilahi nevű böszörményi asztalos készítette el. Pethő Bálint nevéhez fűződik a fiú és leány iskola felépítése is. Ezek helyileg a mai kultúrház és a gyógyszertár telkén voltak, melyeket régen lebontottak. Pethő Bálint legfőbb érdeme talán azok az írások, melyeknek „Visszapillantások" címet adta és benne a falu történetének egy rendkívül izgalmas szakaszát örökítette meg az utókor számára. 1891-ben három tanerővel működtek az iskolák. A tanerők száma 1914-ben 7-re, 1930-ban 11-re emelkedett, mégis magas volt az analfabéták száma (pl. 1930ban 915 fő). 1940 ben egy református fiú, egy katolikus vegyes és egy állami leányiskola működött a faluban. A Kismajorban 1896-ban, a Cserepesen 1903-ban a Nagymajorban 1937-ben nyílt meg egy-egy tanerővel az iskola. Az Intában a tanyasi gyermekek száma vándor elemi iskola létesült 1938-ban, amely csak né-