Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Népesedési viszonyok, a közművelődés és a falu igazgatásának alakulása a török hódoltság után

NÉPESEDÉSI VISZONYOK, A KÖZMŰVELŐDÉS ÉS A FALU IGAZGATÁSÁNAK ALAKULÁSA A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁN A török uralom megszűntével a falu történetének egy új korszaka kezdődik. Az egykor virágzó, mezővárosi rangú falu a török hódoltság idején több alkalommal elnéptelenedett, lakói erőteljesen megfogyatkoztak s 150 év alatt csaknem teljesen kicserélődtek. A török kiűzetésére indított hadjárat során is . . . „azon idő közben mivel sok alkalmatlan hadak miát Cseghei Lakosok mostani falu helyin nem maradhattak, Cseghei Szilágyban mentek lakni, holott circa tiz Esztendeig laktak, mikor már egy kevéssé megcsendesett az országh, vissza mentek réghi falu helyire."

67 A visszaköltözésre.. . „Váradnak töröktül meg vétele után"

68 tehát 1692 táján került sor. A hosszú megpróbáltatás során megritkult lakosság száma ebben az időben hozzávetőlegesen 2—300 főre tehető. Néhány évtized eltelte után azonban ez a szám megkétszereződik. A lélekszám gyors növekedését általában a töröktől nem zaklatott, túlnépesedett északi megyék lakóinak, a felszabadított területekre történő áramlása okozza. A XVIII. század első felében megindult hatalmas méreteket öltő jobbágy vándorlásra azonban nemcsak a meg nem szállt területek túlnépesedettsége adott okot, hanem az a körülmény is, hogy a gyér lakosú, töröktől felszabadított országrészeken munkaerőre volt szükség, hogy az újjáépítés megkezdődjék. Éppen ezért az odaköltözőket különböző kedvezményekkel is csalogatták : egy időre mentesültek az állami adó, de sok esetben még a földesúri szolgáltatások alól is. A Csegére beköltöző új telepesek három évig nem fizettek házadót és a földesúri szolgáltatásokat is egy összegben váltották meg. Sokan kihasználva ezt a kedvezményt, mielőtt még a mentességi idő lejárt volna, továbbálltak. Igen jelentős azoknak a száma, akik csak néhány évre ütöttek tanyát falunkban, majd tovább költöztek, kimutathatóan a nagyobb anyagi előnyöket biztosító Kunságba és a déli megyékbe. Helyettük azonban mindig újabbak jöttek s így egyre duzzadt a falu lakossága. A falu lélekszámának kedvező alakulását kétségtelenül befolyásolta a falu liberális érzelmű földesurának Vay Lászlónak magatartása is, aki megtépázott majorsága rendbehozása érdekében, bőkezűen osztogatta a korábban elnéptelenedett jobbágytelkeket. Ebben az időben nemcsak a jobbágyok, hanem a zsellérek is kaphattak földet, ha volt kedvük és erejük azt megművelni. A csegei jobbágyság nem volt röghöz kötött, mint általában a jobbágyfalvak lakói, hanem szabadabban költözködhettek, ezért az összeírásokban is „szabadmenetelűeknek" neveztetik magukat. A falu lakói között a XVII. században találkozunk ún. magánföldesúri hajdúkkal, akiknek a kiváltságai „felértek a mezővárosi és kisnemesi állapottal."

69 Ezek a hajdúk még Rákóczi seregébe is (1706ban) 5 gyalogos katonát állítottak ki.

70 Sorsukat a későbbiekben már nyomonkövetni nem tudjuk, lehetséges, hogy a szabadságharc bukása után elköltöztek a faluból, vagy pedig jogaikat elvesztették és adófizető jobbágyokká lettek.