Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Csegeszentmiklós

Patahalmán, azaz a mai Nagymajor kastélyépületének helyén állott. Ez a Vay tábornok által a XVIII. század végén építtetett kétemeletes négyzetes alaprajzú, faragott kőből készült, boltozott szobákból és alatta pincékből álló kastély Végh szerint inkább hasonlít egy kolostorhoz, mint főúri lakhoz. A négyzetes alakú pincékben kb. egy öl széles folyosó húzódik, melyből 8 ajtó nyílik a földalatti cellákba. A kilencedik középső cellából valamikor a mennyezeten át a kastély nagytermébe lehetett jutni. A cellákon nehéz vasalású kifelé nyíló tölgyfa ajtók voltak, melyek ily módon inkább hasonlítottak börtönhöz, mint borospincékhez. A kastély alaprajzának méretei megegyeznek a Zám-pusztán feltárt templom romépület méreteivel. A különálló urasági magtár is inkább hasonlít egy torony nélküli templomhoz, mint gazdasági épülethez. Az ohati apátság 1248-ban a Patahalmához közel levő Völgyesben és a N a gymorotváb an halászó vizekre jogosult stb. Vígh Kálmán Mátyás állítását, bármennyire tetszetős is, nem fogadhatjuk el. Ugyanis okleveles bizonyítékaink vannak arra, hogy a középkorban, az ohati monostorhoz tartozó birtokot és a csegei földeket elválasztó határ a Patahalmán, azaz a Nagymajoron túl a Völgyes és a Nagymorotva vizét elfelezve húzódott. A nagymajori kastély megkapó, valójában komor épülete helyén korábban semmi nem állhatott, legalábbis ennek bizonyítékaival eddig még nem találkoztunk. Az ohati monostor helyéül sokkal inkább az országút mellett levő, lassan faluvá fejlődő Telekháza kínálkozik. E helynél mais jól láthatók egy régi földvár maradványai, mely e terepnek régen is lakott voltára utal. Nagymajor hagyománya tehát csak a XVIII. század végéig nyúlik vissza. A kastélyt, amely a kor barokk ízlésének megfelelően készült, a Vayak vadászkastélynak szánták. Építészeti szempontból a Műemlékvédelmi Bizottság számontartja. Falunk a XIV. században, de már előbb is egyházas hely. Az 1332 — 37-es években, amikor Róbert Károly király beleegyezésével a pápa részére a magyarországi egyházi javadalmasoktól segély címén pénzt szedtek, a tizedszedők által vezetett lajstromban mint fizető egyházas hely 13, majd 10 garasnyi adóval szerepel. Ebben az időben „Mindenszentekről" elnevezett egyháza és Dömötör nevű papja ismeretes.

37 A magyarok még évszázadokig ragaszkodtak régi pogány szokásaikhoz. E szokásaik különösen a halotti kultuszban éltek a legtovább. Ezért I. László király törvényben írta elő, hogy a halottakat a templom köré és az egyház szokásainak megfelelő szertartással kell eltemetni. Aki halottját nem a templom mellé temettette, annak tizenkét napig kalodába zárva kenyéren és vízen kellett vezekelnie. Ilyen szigorral kényszerítették az ősi pogány szokásokat még őrző magyarokat a keresztény vallás dogmáinak betartására. Ezért lett a középkorban minden egyes templom környéke egyúttal a falu temetője is. Falunkban is a mai református templom köré temetkeztek, csak a XVIII. században jelöltek ki e célra másik helyet a Homokháton. A nevesebb halottakat, a papot, tanítót, a földesurat és családját még később is a templom köré temették. Csegeszentmiklós E helység keletkezésének idejére, pontos helyére, pusztulásának okaira vonatkozólag biztos adataink nincsenek. Borovszky szerint „Szentmiklós, másként Csegeszentmiklós"-t 1341 körül egyházas helyként tartják számon. Az 1458-ból származó oklevél tanúsága szerint Mátyás e helységet Szentmargitával együtt Bajoni Istvánnak és Gechei Sebestyén fiának adományozza a török elleni harcok-