Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Falunk a középkorban

dőnek a faluba is átnyúló része volt — Parlagi Pál szerezte meg. Egy év múlva Agárdi Péter özvegyétől, Borbála asszonytól megszerezte a birtok másik felét is, éspedig szántóföldeket (terra arabilibus), erdőket (silvis), réteket (pratis), kaszálókat (fenetis), továbbá a Tiszán szedett maradék vámrészt.

35 A XV. század végén a Hunyadiak kezén volt a falu, majd 1490-ben Mátyás fia Corvin János herceg adott túl rajta. Ettől kezdve a Hunyadiak egyik bizalmi emberének Ráskai Balázsnak a birtoka, akinek leánya örökölte tovább.

36 Az említett birtokosok egy része adományozás során, mások zálogosítással vagy örökléssel jutottak Csegéhez vagy a falu egy bizonyos részéhez. Ezek a földesurak nem laktak állandóan Csegén, kivéve talán az Agárdiakat, akiknek a jelek szerint itt kastélyuk és kiépített majorjuk volt. A birtok irányítását, ellenőrzését, a rév, a halászóhelyek, szántók, kaszálók és legelő földek hasznának beszedését officiálisaik látták el. Sajnos megfelelő adatok híján, a paraszti gazdaságokról, földesúri majorságokról, az ott folyó gazdálkodásról, azok színvonaláról, eredményeiről írni nem tudunk. A korai időkben a műveltség terjesztői, az írástudó emberek a papok voltak. Az egyházi szervezet, — mint ismeretes — István király idejében kezdett kiépülni Magyarországon. A még hitében pogány magyarság nehezen barátkozott meg a tőle idegen új vallással. Először csak minden tizedik faluban építettek templomot s oda a törvény szigorával kényszerítették eljárni a környező falvak népét. A környék első templomos helye valószínűleg Ohat lehetett, ahol később a XIII. században már virágzó apátságot találunk. Az ohati apátság helyét eddig még pontosan senkinek nem sikerült meghatároznia. Végh Kálmán Mátyás ároktői pap „Hortobágyi apátságainak" című munkájában azt írja, hogy az ohati apátság az egykori Kossuth Lajos utca 1951-ben (K. Kovács László felvétele, Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára)