Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Falunk a középkorban

A Laskató 1930 táján (DMA. F. 3668) képező — a Tiszán átvezető, számottevő jövedelmet adó révvel rendelkező — falut tartják számon. Ekkor már a közvetlen szomszédságában levő Puch-laka és Kecskés is szerves része, sőt a Völgyesben, a Nagymorotvában, és a Hortobágy folyóban is halászati jogokat élvez. Egy évszázaddal később Sziles faluval,

28 a XV. században pedig az elpusztult Csegeszentmiklóssal gyarapszik határa.

29 A középkori falu fejlődése szempontjából igen jelentős szerepe volt a révnek. A rév jelentőségét az adta, hogy a Tiszát itt szelte át az az útvonal, mely Erdély ipari és kereskedelmi szempontból fontosabb városait kötötte össze Budával és Béccsel. Ezt az útvonalat 1478-ban a debreceni mészáros céh is használta s a korabeli marhakereskedelem igen fontos útjává vált. A Tisza itteni szakasza, lassú folyása és viszonylag csekély szélessége miatt alkalmas volt az átkelésre, ezért a révnek nagyjelentősége volt mindaddig, amíg Debrecen és Füzesabony között a vasút ki nem épült. Már a középkori oklevelek kiemelik a rév fontosságát, jövedelmezőségét, de később is „.. .minthogy a Tiszán által járó hidas ezen Helyiség mellett vagyon: Sok jövő menő Emberek itten megfordulván, ezen Helyiség Lakosainak magok javaiknak el-adásában itten Helyben is olykor móggya és alkalmatossága vagyon."'

60 Sajnos, háborúskodások idején a hadvezetők sem feledkeztek meg róla. Valószínűleg már 1241-ben a tatárok egyrésze is itt talált megfelelő átkelőhelyet, amikor A közeli Mohi pusztán veszteglő magyar sereg megsemmisítésére indult. A török időben, 1595-ben Miksa főherceg a Szolnok várát kezében tartó ellenség megtámadására indulván 7500 főnyi hadával itt kelt át a Tiszán veretett hajóhídon. Aztán Thököly, Rákóczi kurucai, majd a magyar szabadságharcosokra támadó cári hadsereg tartotta megszállva mint fontos helyet, de a