Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
Falunk a középkorban
Itatás a gémcskútnál, 1907 (Gurányi Ödön felvétele, Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára) őslakosság emlékét. A két település egykori létét egyébként még az a XIII. századi oklevél is igazolni látszik, amely Csege tartozékai között külön megemlíti Puszlika és Kecskés nevét. A falu létrejöttének időpontja az idők homályába vész. Nem tudjuk, hogy a kezdetben még sátrakban lakó, költözködő magyarság mikor ütötte le végleges helyére sátorfáját. A falunkra vonatkozó első legkorábbi írott adatot a százdi apátságnak a történészek által sokat vitatott, 1067-ben keltezett alapító oklevelében találjuk. Az egykori apátság az Mezőcsát határában levő Százd puszta helyén volt s birtoka átnyúlt a Tisza túlsó oldalára is. Az alapító levél az apátság birtokai között a Hortobágyot is megemlíti. A határleírás pedig néhány olyan helynevet is tartalmaz, amely falunk korabeli létezésére utal. „Chartybak határa nyugatról, Chartybak felöl a Basy domb teteje, innen a Zondanek felöli ut, mely Chegen felé visz. . ." A határleírásban szereplő helynevek: a Basy domb a Polgár határában található Bashalommal, a Zondanek pedig a margitai Szandalikkal lehet azonos. Az alapító levélben a Hortobágytól nyugati irányban megadott helynevek mellett a Csege felé vivő út kétségtelenül falunkba vezethetett. 20 A több, mint 900 éves múltra visszatekintő falut kezdettől Csegének nevezték. Körülötte az első évszázadokban két teljesen különálló magánbirtokot találunk; az oklevelekből is ismert Puch- vagy Pócslakát a Puszlika-dombján és Kecskést. 27 Ilyen különálló birtok lehetett a Szilágy is. A közbeeső területek — részben mert vízjárta, nádas, mocsaras, megművelésre alkalmatlan, másrészt mert a gyér lakosság miatt nemigen volt szükség arra, hogy művelés alá fogják — szabadon hagyott földek, melyre igényt kezdetben senki nem tartott. Csege valamennyinél erőteljesebben fejlődött s lassankint hozzákapcsolódtak a körülötte levő gazda nélkül maradt birtokok, sőt falvak is. A XIII. században, mint királyi tulajdont
