Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Falunk a középkorban

FALUNK A KÖZÉPKORBAN A falu nagykiterjedésű határában, az árvízmentes szinteken már a kőkorszak embere megtelepedett. A Tisza árteréből kiemelkedő homokgerincek közül különösen a Puszlika-dombja és a közvetlen szomszédságában levő Lyukashalom, valamint a Kecskés környéke kínálkozott az őskor emberének alkalmas szálláshelyül. Az Óstisza a mai Holttisza medrét a malomnál elhagyva, a Kanyaktán át, a Kavicsbánya, Lapostó, majd fordulva egyet a Mirhasere mentén, a Sóskás környékén kapcsolódott bele ismét a Holttiszába, s egy hatalmas köcsög formájú földnyelvet vett közre. Ennek a földnyelvnek legkiemelkedőbb pontja a két egymás mellett levő homokgerinc a Puszlika és a Lyukashalom volt. A Lyukashalom és a kövesút mellett, a volt Puszlikadomb helyén levő homokgödrökből, továbbá az új gépállomásnál előkerült kő-, (neolit) réz-,bronz-, kora- és késővaskori leletanyag arra mutat, hogy itt az ember olyan természet által is jól védett helyre talált, ahol újra és újra megtelepedett.

19 Az egykori Tisza túlsó oldalán a Kecskés-tanya és környékén szintén igen korán jelentkezik hajlékával az ember.

20 A Lyukashalom és Kecskés környékén talált azonos korból származó leletek feltételezni engedik, hogy e két település egyszerre létezett s egyszerre pusztult el. A Puszlika-lyukashalmi, Tisza által amúgyis jól védett helyet az őslakosság valószínűleg még sánccal is védte. Erre utalhat a Tiszaközön található — ma már ismeretlen, de a XVIII. századi térképeken még feltüntetett — Sánchát elnevezés. Az egykori sánc ott épült, ahol a Tisza nagy kányára összeszűkült. Néhány évvel ez előtt szántásközben az új gépállomáson túl hosszabban húzódó falmaradványokra bukkantak, amely valószínűleg szintén az ősi település védelmére szolgálhatott.

21 A régészek szerint a hegyek, dombok tetején levő erődöket, valamint az Alföldön a mocsarakra, tavakra és folyókra támaszkodó sáncrendszereket még az ismeretlen őslakosság építette.

22 Ennek a területnek első ismert lakói a kelták. Az új gépállomás helyén 1954ben talált korongolt cserépedény maradványok tanúskodnak erről.

23 A Lyukashalom környékén előkerült csontgyöngysor az Alföldre i. u. 20. táján betelepülő szarmaták egykori jelenlétére mutat.

24 A Puszlika—Lyukashalom és Kecskés környékének honfoglalás előtti lakói valószínűleg az avarok. A Kecskésen, a szomszédos Egyeken és Árkuson talált késő-avarkori temetők és leletek is amellett szólnak, hogy ezen a környéken avarokat találtak a honfoglaló magyarok.

25 A jelenlegi falu belső területéről honfoglalás előtti időből származó leletek eddig nem kerültek elő. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy ennek a területnek az első lakói a magyarok lehettek. A Puszlika—Lyukashalom és Kecskés környékén levő ősi települések — ha lakottak voltak is — rövid időn belül elnéptelenedhettek s nevükben is elmagyarosodhattak. Nyelvészek feladata lenne megvizsgálni azt, hogy a Kanyakta és Orpolya helynevek mégis nem őrzik-e az