Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu belső és külső területének leírása

(szerző felvétele, 1960) A NÁDASSZIGET a mai csegei révtől lejjebb a XVIII. században még egy jókora sziget volt a Tiszában. Méreteire jellemző, hogy ha az árvíz visszahúzódott, akkor 25 kocsi szénát is megtermett. A Tisza szabályozásával ez a sziget teljesen eltűnt.

9 A BERZSENYES a Nagymorotva és a régi Tisza közötti területet jelentette egykor. Ma csak a védőtöltés mögötti részt nevezzük így. A név növény (alkermes) nevet jelent, s bokros területet jelölt, mint ahogyan a Börzsöny-hegység neve is azt jelenti. Az itt található Paptava a XVIII. században már nem nyíltvizű tó, hanem inkább amolyan vízjárta rét. Megművelésére csak a múlt század végén kerül sor. A SOSKÂS a régi Tisza mellett jó kaszáló föld volt mindig. A Kis- és Nagytökös-tó és a Mirhas-ere választotta el az úrbéri földektől, és a GÖRBE FÖLD-tői, mely alakjáról kapta nevét a XVIII. század legvégén. A Görbeföld a Pusziikától a Mirhas-ere és a Lapostó által közrefogott Urmöshátig terjedő terület, melynek kiemelkedő része a homokos Lyukashalom, ahol a múlt század végén szőlőt telepítettek a csegeiek, továbbá a Pótrás, vagy a Poltrás. A Lyukas-halomnál a szőlőművelők kőkorszakból származó pattintott köveket, késeket, nyílhegyeket és cserép edényeket találtak, melyeket — abban a hitben, hogy abban kincs rejtőzik — tudatlanságból összezúztak. Úrbéri földeket találunk a Szilere és a Tölgyere által bezárt háromszögben is. Ennek kiemelkedő része az Orpolyahát, Szileshalom és Szilerehát helynevekkel jelölt terület. A XVIII. században ezen a területen mérték ki a jobbágyok harmadik calcaturáj át (nyomás) továbbá a kaszáló rétek egy részét is, a másik része ugyanis a Görbeföldön levő Lapostó-fenek körül került kiosztásra.