Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
Az ellenforradalmi rendszer évei
AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER ÉVEI A Tanácsköztársaságot, mely a régi Magyarország életkörülményeihez képest gazdasági, szociális és kulturális téren egyaránt kolosszális elképzelésekkel, tervekkel lépett a magyar történelem színterére, a minden irányból támadó intervenció és a belső árulás legyőzte. Annak leverése után, a régi uralkodó osztályok kerültek uralomra. Az ellenforradalom felülkerekedése után nemcsak a kommunista és szocialista, de még a liberális eszméket is felforgatónak bélyegezték s minden eszközzel harcoltak az ellen, hogy 1919 ne ismétlődhessék meg. Az alkotmányosság látszatának kedvéért néhány ellenzéki pártot, köztük a szociáldemokratákat is megtűrték, de éber szemmel vigyáztak rájuk. Az új rendszer a magyar társadalom fejlődésének alapvető problémáit megoldani nem tudta. Az egymást váltogató kormányok elodázó politikát folytattak és sem a munkásság, sem a parasztság égető kérdését nem vitték előbbre. A lényegi kérdésről a figyelmet az uralkodó körök igen erős nacionalista, soviniszta és kommunista ellenes propagandával igyekeztek elterelni. A megtúrt és újjászervezett szociáldemokrata pártban a jobboldal kerekedett felül, akik az 1921-ben kötött Bethlen—Peyer paktumban lemondtak az agrárproletáriátus körében folytatott szervezőmunkáról. így az első világháború előtt egymásrataláló munkást és szegényparasztságot sikerült egymástól szétszakítani. Falunkban noha éppen ezekben az években lett volna olyan pártra szükség, amely a nagyszámú agrárproletáriátust szervezi, érdekeit képviseli, a volt szocialisták — akiket a 19-es szereplésük miatt meghurcoltak s hosszú évekig csendőrségi megfigyelés alatt tartottak — a szervezkedésről lemondtak, a politikai élettől visszahúzódtak. Az 1920-as népszámlálás szerint a falu 4630 összlakosságából 2096 kétkezi munkából élő munkás és 788 a konvenciós cseléd. Az összeírt munkások közül csak 258-nak volt háza vagy házrésze. A Horthy-rendszer konszolidálása érdekében a parasztság megnyerését célzó Nagyatádi-féle földreform ennek a széles rétegnek vajmi kevés földet juttatott, s ha juttatott is, megélhetéséhez semmiképpen sem elegendőt. Ez a folyton duzzadó, politikai porondról kirekesztett réteg állandóan izgalomban tartja a kormányköröket. A szegénység állandóan munkanélküliséggel küszködik. A kormányzati szervek közmunkákkal próbálnak segíteni a helyzeten, de ez csak ideig-óráig jelent valami megnyugvást. A nyugtalankodó, súlyos helyzete miatt zúgolódó munkást hamar bezárták, bántalmazták. 1922-ben a Vásáryak Ohat-telekházi bérgazdaságában, ahol többek között csegeiek is dolgoztak, a munkaadó az egyik munkást megfenyegette és durva szavakkal sértegette. A munkások türelmüket vesztvén Vásáryt megkergették, aki csak pisztolya segítségével tudott haragjuk elől elmenekülni. A hatóság azonban közbelépett, a munkások egy részét kizárták az aratásból, a
