Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

teljesen ismeretlen direkttermő fajta is előfordul, mint a feriszőlő és a konkordia. A szásszorost talán azért is termelik gyakran, mert ez a meszes talajt jobban bírja (franciahibrid fajta). A hazai (európai) szőlőfajták kevésbé ismertek. A konyáriak, derecskeiek viszont elég sok fajtát termelnek ebből is, de amint mondják, csak imitt-amott találni belőlük egy-egy tőkét.

38 Nézzük tehát a hazai fajtákat, nem a szakirodalomban használatos — fehérbor, vörösbor, csemegeszőlő — felosztásban. Előbb a leggyakrabban előfordulókat. Ezek: erdei, vállaserdei, ezerjó, rizling, pirosésfehér-gohér, kübcli, kövidinka, bakator, o portó, muskotáj, szlankamenka, csaszla. A következők már sokkal ritkábban fordulnak elő: töklevelű,

38 buja, bo donszőlő, s z c r c m i - z ő d , j u f a r k, j u c s e c s, v á 1 t o z ó - s z ő 1 ő, kecskecsecsű, alant-termő, ződszilváni, z ő d m u s k o t á j , pozsonyifehér, mézes-fehér, hárslevelű, szőlőskert ekkirájnéja, margit -szőlő, Bernát János, Erzsébetkirályné, passzatuti, ződvertelini. A hazai fajtákból sokat szőlőül fogyasztanak el, vagy meghagyják nagy részét állószőlőnek. A szürctelők is ezt kóstolgatják legszívesebben. Némelyik hazai fajtából olyan kevés van a kertben, hogy szinte tőkénként számon tartják. A szőlőfajták kiválasztását elsősorban a talajadottságok befolyásolják. A hazai szőlők jórésze csak az immúnis, tehát elsősorban homoki vagy homokos talajon terem jól. De itt is sokkal több, gondosabb ápolást kívánnak. Kényesebb a fagyra, esős időre, erős napsütésre egyaránt. Ezenkívül sokszor kell locsolni, s metszését is gondosabban kell végezni. A talaj szót ritkán használják, egyszerűen a főd kifejezést alkalmazzák. A már említett filoxera vészről beszélgetve elmondják az öregek, hogy filoxere ma is előfordul. Azt is tudják, hogy ha egy tőkét megtámad, a környezők is veszélyben vannak. Ismerik a filoxerát, sa szénkénczéssel való védekezést is. Bármennyire nem borvidék Eszak-Bihar területe, a szőlő az utóbbi két évszázadban az itt élő embernek egyik legkedveltebb növénye lett. Nemcsak hasznossága miatt, hanem azért is, mert a szőlő egyik legszebb növénye a gazdaságnak. Szeret is vele bíbelődni, aki a szép munkát szereti. Alakítja, formálja a gazda, s szebbnél szebb tőkék, sorok, lugasok díszítik a szőlőskerteket, de gyakran az udvarban levő kerteket, a gazdák házatáját is. A g á t o r o s házak előtt legalább olyan gyakoriak a szőlőlugasok, mint a futó- vagy bokorrózsa tövek. Egyes házak kertjében sétányokat, pihenőket képeznek ki a szőlőlugasokból. Az észak-bihari szőlőskertek — ha nem is teremnek kiváló csemege- és borszőlőt — kellemesebb látványt nyújtanak magasabb és gazdagabb lombozatukkal, mint a hegyvidékiek kicsire nőtetett szőlői. Egy-egy jól kezelt szőlő

40 sorai az itteni kertekben olyanok, mintha azok tetejét zsinór mellett vágták volna egyenesre, vagy ahogy mondják: ,,0 1 y a n , mintha lekaszálták voln a." A szőlő egyes részcinek itt csak rövid áttekintését adom, a tőke kivételével. A szőlőmunkáknál úgyis több oldalról részletesen foglalkozom ezekkel. A szőlő legfontosabb része a tőke. A tőkenevelés, alakítás, fiatalítás meghatározza