Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

a szőlő élettartamát, termőképességét, sőt bizonyos mértékig a termés milyenségét is. A tőkének a következő részeit ismerik: a föld alatti részt gyökér -nek hívják. A tőgyökér, vagy törzs elnevezést nem ismerik, helyette főgyökeret mondanak. Sokan csak nyakgyökeret és tőgyökerct különböztetnek meg. A tőke­nyak alatti gyökereket hívják nyakgyökérnek. A nyakgyökeret feleslegesnek tartják. Azt mondják, „elszijja a táplálékot az aljától", ezért kiskapával elszedik ezeket a nyakgyökereket. Ezt az öregebbektől hallották, tehát tapasztalatból tudják, nem szakkönyvekből olvasták. A szőlőművelés minden tudományát egymástól sajátítják el, ezért nagy szerepe van c munkában a hagyományozódásnak. Ezért is adnak sokat az öregek véleményére, tanácsára. Az említett nyakgyökereket kikeresik és elvagdos­sák. Azt állítják, hogy ha nem szedik cl a nyakgyökereket a tőke k i v a k u 1 . Azt tartják, három dologtól vakul meg és pusztul ki a tőke. Ha a nyakgyökér elszijja, ha kiszárad, s ha rosszul metszenek, vagyis túlságosan ráhagyják. A szőlőtőke gyökerei mélyen benyúlnak a földbe, néha 1 m-nél is mélyebben. A talaj minősége ezt megengedi, még akkor is, ha alól agyagosabb, kötöttebb talaj van. Ezzel magyarázható, hogy egy-egy tőke néha száz évig is elél. Az öregek számtalan olyan tőkét ismernek, amelyek már gyermekkorukban is termőképesek voltak, tehát most 50—60 évesek. Előfordul 70 éves, vagy ennél idősebb tőke is. 41 Egy-egy tőke kiásása komoly gondot jelent, vigyázni kell, hogy a szomszédos tőkéket meg ne sértsék. A tőke kiásásához ásót, csákányt és fejszét használnak. Az ásóval körül a földet szedik ki, a fejszével az oldalgyökereket vágják le, a csákánnyal pedig a függőleges gyökerekhez férnek hozzá. A kiásott tőkét többnyire tüzelőként használják. Csinálnak belőle tekét, s fa­ragott pipát is (20. kép). Feldolgozás előtt a tőkét ki kell szárítani. A szőlő föld feletti részeit így hív­ják: csap, csapvessző, ter­mővessző, szál vessző, fél­vessző, bak, szem, hajtás, rügy, bicsó, levél, virág, kocsány, fürt, kacs, cser­csap, nyakhajtás, venyige, oldaltőkc. A nem termő vesszőket n e m t e r m ő -nek, néha meddő­vessző -nek mondják. A szőlőmunkák 42 A szőlőmunkát nem minden em­ber szereti, kevesen értenek hozzá szak­szerűen. Nem is szívesen veszik ezek az öregek, ha a kezük alá kaparásznak. Leg­feljebb a locsolást, kapálást bízzák a fia­talokra. 20. Szőlőtőkéből készült díszes pipa

Next

/
Thumbnails
Contents