Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

III. A szőlőskertek építményei

6. Kovácsolt vaszár Az észak-bihari községekben reliât a szőlőtermelés a községekhez közel telepített szőlőskertekben folyik. A családoknak mintegy fele rendelkezik szőlőterülettel. A szőlők biztonságát szolgálja a kerítés és őrizés. A szőlőskertek rendjét a kertgazdaságok szabályozzák. Ezek élén a kertgazda áll, akit a kertgazdaság tagjai választanak, ugyanúgy, mint a csőszöket. A kertben szokásos régi és mai „rend" nagymértékben különbözik egymástól. III. A SZŐLŐSKERTEK ÉPÍTMÉNYEI A borvidékek szőlő és borgazdálkodásával foglalkozó gazdag néprajzi irodalom több olyan munkával dicsekedhet, amely iránymutató a szőlőbeli építményekkel foglalkozó kutatóknak. Az alföldi szőlőskertek irodalma jóval szegényebb.

31 Az ezzel foglalkozó írások között a debreceni és bihari szőlőskerti hajlékok elsősorban az alföldi magyar ház tüzelőhelyének kutatásával váltak a néprajzi vizsgálat tárgyává. A községek lakói e szőlőbeli épületeket s z ő 1 ő k u n y h ó n a k hívják, amely kifejezés, mint később látni fogjuk, az épület rendeltetéséből kifolyólag találóbb, mint a présház, vagy pajta szavak. A szőlőkunyhók az alföldi házépítés egy régi, a lakóházhoz hasonló formáját mutatják. A fiatalabb, kétosztatú kunyhók természetesen még közelebb állnak a régi alföldi lakóházakhoz építési technikájukkal, beosztásukkal egyaránt. Adatközlőink szerint a szőlőskertekben a múlt század végén a kunyhók száma