Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

V. Szüreti előkészületek. Szüret

A gazda a szűr etc lőcdcnyck előkészítésével van elfoglalva. Az üresen álló hordók a száradás következtében gyakran m e g n y í 1 n a k . A szőlősgazdák nagy részének pincéje nincs, s így kamarában tartják a boroshordókat. Az abroncs meghúzásán kívül még egy sor műveletet kell a hordóval elvégezni, hogy alkalmassá tegyék az újbor befogadására. A jó gazda ugyanis nagyon kényes a hordójára, s azt tartja, hogy jó bor csak jó hordóba kerülhet. De a hordó kezelésére vonatkozóan már igen eltérőek a vélemények. Van olyan gazda, aki kiforrázza a hordóját. Ezt nem mindenki tartja jónak. Konyáron régebben diófalevél levével is forrázták a hordót. A forrázáscllenző egyik gazda így védi a maga álláspontját: „Én nem pártolom, mert ha az abroncs szoros rajta, a dongát k i- v a g y b e n y o m j a, v a g y a hordó f e n e k é t." Egy másik nagyon érdekes véleményt képviselnek azok a gazdák, akik azt tartják, hogy hordót nem érdemes á s 1 ó g o 1 -ni (kenezni). A kénczést, áslógolást egyébként a legtöbb gazda alkalmazza. Mégpedig a szüreti előkészületek alkalmával. A kimosott hordót jól kicsepegtetik, az áslógot egy darab drótra ráfűzik, meggyújtják és a hordó hasán leütik (bedugják). Van aki csak néhány óráig tartja benn, de van olyan is, aki csak másnap veszi ki belőle az áslógot. A kénczést ellenző gazdák azt állítják, hogy a nagyon beáslógolt hordóba kerülő bortól megfájdul az ember feje. Az utóbbi időben egyre több gazda állítja, hogy a legjobb bor az olyan hordóban van, amelyiket borral mosnak ki. Ha a hordóban a bor mcgccctcsedett, akkor az újbor is ecetes lesz tőle. A hordókon kívül a többi szüretclőedényt is elő kell készíteni a szüretre. Ezek között különös gondot igényel a taposókád, a dézsák és a puttonyok rendbehozása. Ezeket egész évben semmire nem használják, s akinek pincéje nincsen, száraz kamrában tartja. A kisebb edények, főleg a puttonyok és a fából készült 1 i h u -k gyakran padlásra is felkerülnek, ott a szárazságtól széthullanak. Ezeket egy vízzel telt nagyobb edénybe, hordóba vagy dézsába állítják, s úgy dagasztják. Az abroncsos faedényeken az abroncs meghúzására vagy két kalapácsot, vagy egy szögletes vasat és egy kalapácsot használnak (43. kép). Külön abroncsolót (fáncot) ma már kevés községben ismernek. A faedények mellett elő kell készíteni a kannákat, tálakat, meregetőedenyeket is. Ezeket kiforrázzák. A gazda előkészületi munkája mellett bőven van tennivalója a gazdaasszonynak is. Míg a gazda a hordókat forrázza, mossa, dagasztja, addig a gazdaasszonynak a hordók helyét kell rendbe tenni a kamrában vagy pincében. A hordókat tartó keresztfákat leseperni, a falat bemeszelni, hogy a kamra tisztán várja az újborral tele hordókat. A gazdaasszony másik fontos munkája, hogy felkészüljön a vendégek fogadására. Kenyeret, kalácsot süt, leöli a szárnyas baromfit, s ahol birkapaprikás is készül, azt is elő kell készíteni. A szüretet megelőző igen fontos tennivaló, hogy a terméstől függően megfelelő számú szüretelőt hívjanak. Egy-egy gazda szüretjén ugyanis részt vesznek a rokonok, jó ismerősök, szomszédok egyaránt. Van olyan szüret, amelyikre négy-öt szekér viszi a szüretelőket. Nem egy gazda dicsekedett vele, hogy az ő szüretjén 30—40 ember