Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

V. Szüreti előkészületek. Szüret

szerint a szálasabb, mások szerint az érettebb istállótrágya alkalmasabb erre a célra. A szálas trágya előbbre helyezése azért van, mert a homokos talajon az ilyen trágya használata egyúttal a homok megkötését is segítette. A trágyázás az egyetlen téli munka a szőlőben. Fedéskor a sorok között keletkezett árok nagyszerűen alkalmas a trágya befogadására.

71 A hólé még jól meg is készíti azt tél folyamán. A szétszórt trágyát nem földelik be. Nyitáskor a földet ráhúzzák. Beállott szőlőnél ez tényleg jó, és szakszerű is, hiszen a tőkék gyökerei kinyúlnak egészen a sorközig és jól tudják hasznosítani a trágyát. Mások csak szétszórják a szőlő földjén a trágyát és belekapálják a földbe. „Az is több a semminél" — mondják erre a szőlősgazdák. Szoktak f í s z e k -be is trágyázni. A tőke mellé egy vagy két oldalon lyukat ásnak és abba rakják a trágyát. A lugasszőlőt mindig így trágyázzák. Fiatal tőkéknél alkalmazzák a tányérszerű sekély gödörbe történő trágyázást is. A trágya hordásához és szétszórásához négyágú vasvillát használnak. Ennek nyelét minden gazda maga készíti el. A sorok közé a trágyát k o 1 o m p í r o s k a s k á -val, vagy t a r g o n c á-val hordja be a gazda, egyedül végzi e munkát. Régen legtöbben e célra készült saroglyával végezték c munkát, ehhez azonban két ember szükséges. V. SZÜRETI ELŐKÉSZÜLETEK. SZÜRET A szüret ünnepi alkalom volt nemcsak a szőlősgazdák, hanem az egész falu életében régen is, s az ma is (42. kép). A falu apraja-nagyja megfordul a kb. 2 hétig tartó szüreti idő alkalmával a szőlőskertekben. Az egyébként egész évben csendes falvakban ilyenkor mindig lárma, dalolás, dübögtetís hallatszik. A gyermekek is résztvesznek a szüreten. 1945 előtt — egy darabig még utána is — általános szokás volt, hogy a gyermekek a szüretre clkérczkedtek az iskolából. Szüret után mindegyik gyermek egy-egy tányér szőlőt vitt tanítójának ajándékba. A szüret időpontját régen a kertgazda rendelte el. Erre emlékeznek még Hencidán, Hajdúszováton, Váncsodon és Konyáron is. Hajdúszováton a választmány döntött a szüret időpontjáról. Általában október első felében volt régen is, s akkor van ma is. Hogy milyen tényezők voltak hatással a szüret kezdetére, így beszél erről egyik adatközlőnk: „Amikor mink jattyúk vétünk, katonának besoroztak bennünket, egyiket úgy, mint a másikat, akik arra valók vótituk. Leginkább október 7-én mentek a közös hadseregbeliek. A honvédek, ük meg 8-án, vagy 3-án? Az elöljáróság mindig azt tartotta, hogy a szüretnek annak meg kell lenni, míg a katonák otthon vannak. Mink is a miénket beszartuk pinteken, szombaton mentünk az Erdőháti Istvány keresztapámékéba, ez vót szombaton. Másnap vót hatodika. Hetedikén reggel minden jót kívántam Konyárnak." A szüret időpontját dobolással adták a falu tudtára. Ez még a közelmúltban is így volt az észak-bihari falvakban. Érés idején csak a csősz tartózkodott a szőlőskertben, más senki. Az előbb említett kihúzott szőlősorok így várták csendben a szüretelőket. A szőlőérés az időjárással van összefüggésben. A piros szőlő akkor érik meg, amikor a haja átlátszik. Az egyik gazda így fejezte ki nagyon szemléletesen a fehér szőlő megérését: „mikor a magvát is megtudja az ember a jeher szőlőbe számolni." Az érett szőlőnek igen sok kártevője van.

72 Ezek közül a szőlősgazdák a seregélyt