Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

Bevezetés

BEVEZETÉS Tanulmányom anyagát a Hajdúság és a Sárrét találkozásánál fekvő községekben gyűjtöttem. E terület talaja a Nagy-Sárrét lecsapolt vidékével azonos fekete és barna agyagtalaj, keveredve a Hajdúság homokos, szélhordta talajával. A Sárrét fő folyója a Berettyó ezen a területen is átkanyarog. Ezenkívül a két Kálló-csatorna tekinthető állandó vízgyűjtőnek. A múltszázadi monográfiák az észak-bihari községeket, mint nagyrészt terméketlen, szikes talajú településeket említik. Valóban, a lápok, mocsarak lecsapolása után talaja gyorsan szikesedett. A lecsapolást követő szántóföldi müvelés, a trágyázás, s a kultúrnövények termesztése mindinkább eltüntették a szikes talajt. Ma már összefüggő nagy szikesek csak a legelőkön találhatók. A szántóterületeken csak kisebb foltokban tűnik elő a szik. Az egész alföldre jellemző szélsőséges klíma a Hortobágy vidékéhez hasonló, valamivel több csapadékkal. A nagy téli, nem egyszer tavaszi fagy, a nyári forróság jellemzője a tájnak. Ez a most már rohamosan változó táj a szomszédos Hortobágy, a Hajdúság, a Sárrét mellett csak kevésbé vonzotta a néprajz iránt érdeklődőket. Néhány lelkes etnográfus mellett inkább a történészek foglalkoztak az itteni hajdú-települések történetével, népének életével. Az etnográfusok érdeklődése csak a legutóbbi években fordult Észak-Bihar felé. Az itt végzett gyűjtések azonban többnyire publikálatlanok, főleg egyetemi szakdolgozatokban nyertek feldolgozást. Tanulmányomhoz Konyár, Esztár, Hencida, Váncsod, Berettyóújfalu, Hajdúszovát, Derecske, Szentpéterszeg községekben végeztem gyűjtéseket. A szőlőművelés az említett községekben lényegében azonos módon történik, s szókészlete zömmel megegyezik. Észak-Bihar szőlőművelése gazdasági szempontból nem számottevő, különösen a XVIIL század végéig. Ebben az időszakban kezdődik meg a szőlőskertek többségének telepítése. Az alföldi, homoki szőlőműveléssel aránylag kevés tanulmány foglalkozik.

1 E nem borvidéknek számító táj szőlőművelését pedig csak mint érintkező problémát tárgyalták, mint pl. Zoltai I.,

2 Ecsedi I.,

3 Balogh I.,

4 Fekete B.,

5 szőlőskerti épületek vizsgálatával foglalkozó tanulmányai.

6 A gyűjtőterület szőlőművelésének feltárása rendkívül hasznos adatokat szolgáltat, elsősorban néprajzi szempontból. Biharban jellegzetes formája alakult ki a szőlőtermelésnek, a kerti szőlőművelés, községenként egy-két szőlőskerttel. Munkámban a mű-