Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)
A tanyavilág kialakulása
pedig fekete ugarnak maradt. 22 A vidi földek azonban nem tartoztak ezekbe a járásokba, itt mindenki szabadon gazdálkodott. Ugyanez volt a helyzet Hajdúböszörményben és Hadházon is. Viden tehát nemcsak a földközösség, hanem az egész gazdálkodás rendszere is jóval kötetlenebb volt, mint a határ más részcin, ezért itt a tanyák kialakulása is jóval korábban megindulhatott, mint az időnként újra felosztásra kerülő más földeken. A földközösség és járások szigoréi rendszere egész az 1880-as évekig gátat vetett a nagyobb arányú tanyásodásnak, mivel a nem végleges tulajdonban levő és vetésforgóra kényszerített földeken nem volt érdemes állandó jellegű lakóházakat és istállókat építeni. A tanyák korábbi kialakulását segítette Viden az is, hogy a járásokba nem tartozó birtokokon aj ószágtclcltetésnck már korán megvoltak a feltételei, amit a gazdák igyekeztek is kihasználni. A más pusztarészeken lekaszált szénát itt hordták össze télérc, birtokaikon már az 1740-es évektől kezdve ideiglenes kunyhókat építettek, télen c körül teleltették a jószágot. A hó leeséséig a gazdák jószágaikat összecsapva, felváltva legeltették a vetések alól felszabadult területeken. 23 Ezek a jószágtcleltctő helyek azonban még nem mondhatók tanyáknak, de a tanyakialakulás csíráját rejtették magukban. A gazdák a városhoz messzebb eső szántóterületekre a nagyobb munkák idején nemcsak egy napra, hanem hosszabb időre, egy-két hétre is kimentek. A földre szálláshelyet építettek, ahol ,,ha megesődzött az idő", két-három napig is meghúzódhattak. 24 Az ilyen szállásokat néha évenként elbontották, majd újra építették. Ezek az első földműves szállások ideiglenesek voltak, sok költségbe nem kerültek, de a XIX. század közepére megindult mezőgazdasági verseny a munkaerő és munkaidő jobb kihasználása szempontjából ilyenformán is szükségessé tette a földműves szállások építését. Jelentős változást hoztak a hajdéivárosok életében az 1880-as években végbemenő tagosítások, amit Vid sem kerülhetett ki. A tagosítások után a mezőgazdasági élet még jobban a szántóföldekre tevődött át és a földműves szállások is állandósulni kezdtek. Ahogy az állattartást kezdte felváltani a földművelés, úgy az állattartó szállásokat is a földműves tanyák szorították ki. A pásztorszállások eredetileg a nyájat teleltető, tehát időszakos helyek voltak. A földművelő szállások állandósulásával a jószágteleltető helyek is a földműves szállásokhoz kapcsolódtak. Ezek a földműves szállások az összeszűkült legelők állatteleltctési kérdéseit is megoldották, a trágyázással pedig a földek hozadékképcsségét növelték. 25 Az intenzív földművelés is megkívánta a jószág trágyájának hasznosíthatósága végett, hogy a jószág a tanya körül tartózkoeljon, ezért a földműves tanyákban mind nagyobb szerepet kapott az állattenyésztés. Ez előtt is volt példa arra, hogy a gazdák a pásztorokkal egyezséget kötöttek, ami szerint a pásztor a jószágot a gazdának egy-egy darab földjén egy-két hétig hálatta, hogy a jószág trágyája a földet javítsa. 26 A gazda a jószág hálatásáért a pásztornak bért fizetett. A föld javításának ez a módja azonban ritkán volt megoldható, de a tagosítás utáni tanyák erre is ehetőséget adtak. A művelés alá cső részekre előbb csak az ólak kerültek ki. Még a XIX. század végén is sok olyan szállás volt, melyen az emberi település külső feltételei is hiányoztak. Több szálláson volt egy lakóház, a külön felállított ólak mellett. Ez a közösen felállított kunyhó képezte a jószágtartás központját. 27 Más szállásokon a gazda a jószággal egy fedél alatt húzódott meg, az ilyen szállások neve tüzelos ól. 28 A tüzelős ólak a hajdéivárosok határain és Viden is az 1940-es évekig megtalálhatók voltak.
