Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A faluközösség kialakulása

napja lakott meg a faluban, mikor egyik reggel kiment az utcára és mindenki messziről köszönt neki, mindenki szívesen beszélgetett vele, azok is, akiket addig nem ismert. Annak ellenére, hogy szinte ahány ház, annyi felől tevődött össze a falu lakossága, a családok, jelentéktelen apró súrlódásoktól eltekintve, egyetértésben élnek együtt, segítik, megbecsülik, megértik egymást. A különböző foglalkozási ágak sem hoztak létre a faluban társadalmi különbségeket. Ennek oka az, hogy különösen a kezdeti időszakban a falu nagyon egymásra volt utalva. Amikor pl. kenyérellátásban voltak nehézségek, és egyik asszony értesült róla, hogy a boltba megérkezett a kenyér, hazafelé menet minden házba beszólt: — Asszonyok, megjött a kenyér! Berecz Istvánné ennek Dorogon éppen az ellenkezőjét tapasztalta. Elbeszélése szerint ott mindenki inkább elhallgatta volna az ilyen hírt, minthogy tovább adja. A Cegléd környékére való Ágoston Az új iskola épülete Aiitalnéiiak a tiszavasvári Bodnár Istvánné önként ajánlott kölcsönt, hogy liszttel elláthassa magát. Amikor tűz van a faluban, az egész lakosság szerszámokkal felszerelve vonul ki tüzet oltani. Ezt a hatóság is megkívánja, de a segítségadás kötelességének a tudata e nélkül is mindenkiben él. Tűz esetén a tanácsháza melletti csengővel adnak hírt a lakosságnak. A faluban tűzoltó szolgálat és felszerelés is van, de a tűz eloltására ez nem elegendő. Ilyen esetben a nagyobb feladat és hárul felelősség a lakosságra amit mindenki szívesen is vállal. A falubeli gyerekek még hamarabb összeszoktak, mint a felnőttek. 4—6 éves gyermekcsoport ajkán minduntalan felcsendült az utcán a közismert játékdal: — Dombon törik a diót ... A gyermekek között tartósabb barátság azonban csak akkor keletkezik, mikor iskolába kerülnek, addig a gyerekcsoportok sűrűn váltogatják tagjaikat, gyakori civakodásaikkal hamar felborítják az addig együtt tartó játszó csoportokat. A gyermekek civakodásaiba a felnőttek nem szólnak bele, amilyen hamar összevesznek, olyan hamar ki is békülnek egymással. A falu iskolájába 1953-ban 120 tanuló járt. Mint az iskola igazgatója elmondta, a gyerekek megszerették az iskolát, mégis igen sok volt a hiányzás. Egyik termelőszövetkezet tanulói közül pl. 20 gyerek hiányzott igazolatlanul egy évben. Az 1952—53. évben 10 tanuló végzett az iskolában, ezek közül 8 tanult tovább, egy a kaposvári Cukor- és Édesipari Technikumba, kettő a hajdúböszörményi gimnáziumba, három a debreceni Irodai Gép- és Gyorsíró Iskolába, kettő pedig a debreceni Mezőgazdasági Technikumba iratkozott.