Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A lakosság honfoglalása

vásárlására nem volt lehetősége. Vámos Lajos a konyhában öntöttvas kályhát használt, aminek a lába hiányzott, a lábakat vályoggal pótolta. A kályhát télére a vályoglábakkal együtt a szobába vitte be. Ágoston Antalnak beköltözése idején nem volt tűzhelye. Pénzéből csak a tűzhely lapjának a megvásárlására telt, amit otthon szükségmegoldásként vályogra épített rá. A tűzhelyet sok lakásban teljesen vályogból vagy sárból építették, dc ahol vas tűzhelyet használtak is, ott sem volt külön tűzhely a szobában és konyhában. Legtöbb Fehér Antal lakásának berendezése esetben ugyanazt a tűzhelyet használták nyáron a konyhában, télen pedig a szobában Ennek nemcsak az az oka, hogy az egyes családoknak nem volt pénzük két tűzhely vásárlására, hanem télen a főzéssel járó tüzeléssel fűtötték a lakószobát is. Azokban a lakásokban, melyekben kemence is volt, ott a kemencébe télen minden reggel befűtötték, mivel a szalmához könnyebben és olcsóbban hozzá lehetett jutni, mint a tűzhelybe szükséges fához, gallyhoz vagy csutkához. Ezekben a házakban a tűzhelyben csak a főzés ideje alatt tüzeltek. 1953-ban a faluban 33 házban volt kemence. A kemencét lehetőleg még beköltözés előtt felépítették, ezért több olyan lakatlan házzal találkoztunk, melyben már kemence volt. A lakatlan házak kemencéi a tulajdonos családok közeli beköltözési szándékáról tanúskodtak. A kemence építése nem volt általános, azok különösen a kétszobás házakból hiányoztak. A vizsgált időszakban a már lakott házak közül 17-ben nem volt kemence, a 28 kétszobás ház közül pedig csak 6-nak, a 8 lakott kétszobás ház közül pedig csak 3-nak volt kemencéje. Azoknál a házaknál, ahol a házba beépített kemence nem volt, ott a házon kívül sem találtunk kemencét. A kemencének a