Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A tanyavilág kialakulása

a szerteszáguldozó török csapatok egymásután hódították meg a Debrecen környéki falvakat és magát Debrecent is, a falvak népe sohasem érezhette magát biztonságban. A lakosság minden török csapat közeledésének hírérc elmenekült, és azután mind kevesebben tértek vissza falvaikba. Szabolcs vármegye ma Hajdú-Bihar megyéhez tartozó 32 helysége közül, 1553-ban a vármegye dikátorai négyet teljesen üresnek találtak, a többi 28 faluban is 889 ház állott üresen vagy leégve, ugyanakkor adóalapul már csak 527 portát vehettek fel.

11 Vid 1549-ben 54 kaput számláló, túlnyomóan rác lakosságú helység volt. A rácok feltehetően még Lázárevics és Brankovics földesurasága idején települtek be.

12 1549-ben már 23 elhagyott és csak 9 új ház volt a faluban. Zoltai Lajos becslése szerint a lakosság ebben az időben 675—975 fő lehetett, ami még jelentős lélekszám. Az 1572—73. évi török kincstári defterek szerint Vidházán 75 ház népéből 50 magyar, 3 román, 3 orosz és 19 rác nevű volt. A század végérc ez a rác népesség teljesen beolvadt a túlnyomó többségű magyarságba, időközben azonban tovább folytatódott a falu elnéptelenedése. Az elnéptelenedés ekkor az egész Tiszántúlon általános volt. A katonák harácsolása és törvénytelen zsarolása a Tiszántúl összes falvait érintette. A környező várőrségek részéről a jobbágyságra súlyosodó terhek, katonai szolgáltatások mellett a már ekkor jelentkező hajdúk is állandó veszedelmet jelentettek.

13 Nem utolsó sorban ehhez járult még a földesúr bánásmódja. A földesúri, királyi és egyházi terhek a XVI. században sok jobbágyot megfosztottak földjétől és elvándorlásra kényszerítettek. Hadházon 35 üres ház közül 20-at a földesúr bánásmódja miatt hagytak cl a jobbágyok.

14 Mindez azonban mégsem mérhető ahhoz a pusztuláshoz, melyet a megújuló török hadjárásoktól szenvedett a vidék. A Tiszántúl népét a legszörnyűbb csapás 1594-ben érte, amikor a törökökkel együtt betörő krími tatár hadak úgyszólván mindent felégettek. A Hajdúság mai területén, az akkor Szabolcs megyéhez tartozó községekben, még két év múlva is csak porta adóalapot kitevő, 4—5 család lakott.

15 Ekkor Vid is elpusztult, de 1598-ban több helységgel együtt kezdett újra épülni. Ez évben 22 lakott ház volt a faluban, azonban kis idő múlva ismét teljesen elnéptelenedett. Egy 1599. és 1600. évi összeírás Vid falut a tatároktól teljesen elpusztítottnak mondja. Az 1600-as évek elején megint felfedezhetünk gyér lakosságot a faluban, de a benépesedés ekkor már nem történt meg. A falu Bocskai hajdútelepítésekor teljesen üres.

16 II. A TANYAVILÁG KIALAKULÁSA Az 1600-as évek elejére elpusztult Vid falu helyét és határát a Bocskai által letelepített hajdúk vették birtokukba. Vid további sorsáról nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy a hajdiivárosok közé beékelt puszta további életét már a hajdúság sajátos gazdasági és társadalmi fejlődése határozta meg. A volt falu határát a hajdúk letelepedése után Böszörmény, Hadház és Nánás közösen birtokolták. A böszörményiek felét, a hadháziak és nánásiak egy-egy negyedét használták. Az 1715. és 1720. évi regnicoláris conseriptiók szerint a böszörményieknek a szántás-vetésen kívül 123 és V± szekér széna volt Vidről a hasznuk. A hadháziak saját határukbeli földjeik mellőzésével inkább a vidi földeket művelték, c mellett évenként 28 és 3

/, „ember műve" szénát is kaszáltak még 1715-ben Viden, 1720-ban azonban már a debreceni Dómján István bérelte a