Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A középkori Vid

I. A KÖZÉPKORI VID

1 A Hajdúság mai területen a XIII. és XIV. századra a falvak sűrű hálózata alakult ki. A következő századok folyamán e falvak gyors egymásutánban tűntek cl, részint természeti csapások, járványok, részint a jobbágyságra nehezedő súlyos földesúri terhek miatt. Sok falu már a török uralmat sem érte meg, mások szerencsésebb körülmények között tovább fejlődtek és megnövekedett lakosságuk virágzó mezőgazdaságot teremtett az Alföld e részén. A falvak életében döntő fordulatot jelentett a török hódítás, melynek egyetlen helység sem állhatott ellen. Ma sok helyen csak egy halom- vagy dűlőnév őrzi az egykori falu létezésének emlékét. Az elpusztult falvak közé tartozik a középkori Vid is, mely a mai Hajdúböszörménytől északra mintegy 8 km-re terült el.

2 A Vidre vonatkozó első okleveles adatot 1313-ban találjuk.

:i A falu neve személynévre utal, amit valószínűleg alapítójáról vagy régi birtokosáról kapott.

4 Ezt igazolja, hogy a név a XV. században Vidteíkc, Videgyháza, Vidnioiiostor i birtokos összetételekben is szerepel. Temploma a XIII. század második felében épülhetett.

4 A falu előbb a Gutkelcd nemzetség birtoka, később a debreceni uradalom egyik része, majd elpusztulása után a határán Böszörmény, Nánás és Hadház osztoztak.

5 A Gutkelcd nemzetség a XIV. században a vidék egyik leggazdagabb birtokosa. Birtokaik főként Szabolcs-, Bihar-, Bercg-, Gömör-, Somogy-, Sopron-, Szatmár- és Zemplén megyében voltak. Szabolcs vármegyéből, ahova akkor Vid is tartozott, 60—65 falu volt az övék.'

3 1550 körül Debrecenben és környékén Enyingi Török János és Serédi Gáspár a legnagyobb birtokosok, ez utóbbi birtoka főként a későbbi hajdúvárosok határaira terjedt ki és részbirtokos volt Viden is. Ebben az időben ugyancsak birtoka volt a faluban Ecscdi Báthory Andrásnak is.' A kisebb nemesek közül Viden 1549—52-ben Asztalnok Jánosnak 5 portája, Balogh Györgynek 2 portája, Erdőhegyi Jánosnak 3 portája, Guth Péternek 3 portája és Horváth Márknak 13 portája volt.

á Egy 1589-i nánási összeírás szerint a vidi jobbágyok egy része a nánási aliódiumhoz is tartozott munkával.

9 A török pusztítások következtében mind a birtokosok, mind a jobbágy nép gyorsan kicserélődött, így Vid kisebb nemes urai 1588—99 körül már mások. Agárdi Péternek van ekkor két portája, Guti Jánosnak négy portája, a Fekete családnak, Horváth Péternek és Szecsci Jánosnak kisebb birtoka, valamint a királyi kincstárnak is három portája Viden.

10 A kisebb török beütésektől eltekintve a Tiszántúl népessége a mohácsi katasztrófa után mintegy negyedszázadig viszonylag békésen élt. Bár a földesúri önkény, belső zavarok, járványok erősen gátolták a békés termelő munkát, a terület mentes maradt a közvetlen török pusztítástól. A Debrecen környéki falvak lakossága a török veszéllyel közvetlenül először Temesvár és Szolnok eleste után (1552) ismerkedett meg. Amikor