Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

ujjal a palánta tövéhez nyomkodják a földet. Nagy szárazságban mielőtt elmennének, még egyszer meglocsolják, hogy a palánta töve jól beiszapolódjék. Amikor csak néhány tő palánta kiültetéséről van szó, azt a háziasszony a kis ültetőfával (9. kép) szokta végezni. Ez egy rövid hegyben végződő görbe fa. Ha siettet az idő, és a család apraja-nagyja nem lenne elegendő erő a palántarakáshoz, segítséget hívnak. Ilyenkor elspsorban a közeli rokonoknak vagy ismerősöknek szólnak. Több segítségre lehet számítani akkor, ha a palántarakás vasárnapra esik. A segítőknek fizetni nem szoktak, de egy jó vacsorával illő megvendégelni őket. A kimaradt, felesleges, gyenge, ún. léha palántak&t nem dobják el — jó lesz perecmadzagrsi, mondják —, hanem összeszedik, és a káposztaföld végében ásott árokba ültetik. Ezekből és a palántaágyban otthon maradt palántákból újítanak. Ha ugyanis a kirakott palántából sok kipusztul, a káposztaföld itt-ott ligetes lesz, egy-két hét múlva újabb palántával pótolják, berakják a hiányokat. Természetesen káposztaültetéskor sem maradhat el a tréfa. Az arra járó-menők nem állhatják meg szó nélkül: Há mán csak olyan lyukat tudsz fúrni? Lányok, ne álljatok keresztül a soron, mert kihasad a káposzta! Ne sajnáljátok tôle a vizet, úgy jó a lyuk, ha lucskos! — szokták kiáltani a palántarakók felé. A káposzta közé más növényt nemigen szoktak ültetni. Legfeljebb a község szélén levő káposztáskertekben lehet látni itt-ott a barázdában paprikát (Capsicum) vagy paradicsomot (Solanum Lycopersicum). A híjába —amikor foltosán, ligetesen rágja ki a féreg a káposztát —• egyesek szintén paprikát szoktak rakni, ha káposztapalánta már nincs. A határban levő káposztatáblákban elég gyakran látható egy-egy bokor ricinus (communis) a káposzta között. Ujabban a föld jobb kihasználása végett egyre többen szoktak a káposzta előtt korai hagymát (Allium) termelni, vagy a korai krumpli (Solanum tuberosum) közé káposztát rakni. Ilyenkor az ágy alatt csíráztatott burgonyát, amint a töld fagya kienged (márc. elején), kiültetik. így még le sem kerül a földjéről a burgonya, amikor minden két sor közé raknak egy-egy sor káposztát. Hogy a burgonya szára ne nyomja el a káposztát, azért el szokták dütögetni, hajtogatni a burgonya indáját a káposztáról. Egyesek a burgonya szétágazó szárát össze is kötik, hogy elegendő napfény és levegő jusson a káposztának. A káposztaföld végébe jóféle sáfrányt (Crocus) ültettek, s annak megszárított aranysárga sziromlevelével színesítették a húslevest. Még napjainkban is elég gyakran lehet látni olyan káposztatáblát, amelyben elszórtan imitt-amott őszike (Colchicum autumnale) virít. Ennél is — akár a ricinusnál — talán még a legalaposabb kutatás sem tudna megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy miért ültetnek közé virágot. Csak találgatások vannak. Érdeklődésemre ilyen válaszokat kaptam: ,,A lányom ültette, merthogy szereti a virágot. Itthon is (a háznál) virággal dugdos tele minden üres helyet." — „Ezelőtt 60—70 évvel az volt a ritka darab káposzta — mondta a község egyik legöregebb embere —, amelyben nem volt virág. Akkor is a lányok ültették bele." — Olyan magyarázatot is kaptam, hogy egyesek azért ültetnek a káposzta közé néhány szál virágot, hogy a virágok élénk színükkel és illatukkal magukhoz csalogassák a káposzta rovarellenségeit, s így azok a káposztában kevesebb kárt tegyenek.