Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

Érdekes az a magyarázat is, mely szerint azért ültetik a káposzta közé a virágot a lányok, hogy az arra járó ,,káposztáskertbe néző^-het (legényeket) oda csalogassák. Ez az indokolás aligha igaz, mert annak, aki másfelé néz, mint amit néz, „kancsi", káposztáskértbe néző" a neve. Gondozása Gondozása már akkor megkezdó'dik, amikor vetés előtt fahamuval, büdöskővirággSbl (kénporral) vagy DDT-porral keverik a magját, hogy a földi bolha (Phylloreta) ne tegyen kárt benne. Gondozása főleg kapálásból áll. Hadházon mindenki úgy tudja, hogy a káposzta földjét addig mindig kapálni kell, amíg a kapa a káposzták közé fér; azután a káposzta szétterülő levelei beárnyékolják a földjét, ami nedvesen tartja a tövét. A kirakott palántát 10 nap múlva meg kell kapálni. Amíg csak lehet lókapával (ekekapa, kapagép) húzatják, utána pedig kézikapával kapálják meg. A 20-as évek óta leginkább kapagéppel kapálják. Húzatás után egy ember naponta 7—800 négyszögölet is megkapál, míg húzatás nélkül csak 3—400 négyszögölet. Amikor harmadszor kapálják, egy-két kapaföldet löknek a tövéhez, hogy a szél ne döntse ki. Általában négyszer-ötször szokták megkapálni, de száraz nyáron még többször is. Kapálását rendszerint nők végzik. Ha a káposzta már nagy, inkább a déli órákban kapálják, amikor a nagy melegtől fonnyadt a levele és nem törik úgy. A káposzta az esős nyarat szereti. Ezért mondják: jó káposzta, rossz bor (ha a nyár esős). Száraz nyár idején, amikor nem nagyon sikeredik á káposzta, a kapálókkal így szoktak tréfálni: Rugkapálás kéne annak, nem kapálás! Vagy: Osztán perecmadzago is tegyetek ám a tövihez! (ugyanis, hogy valami látatja, eredménye legyen a munkájuknak). A káposztakapálók ilyen nótát dalolnak: Káposzta, káposzta, Téli, nyári káposzta. Édesanyám háza Nálam nélkül de árva. Az van a káposzta Csipkés levelére ráírva: Érted vagyok rózsám Három évig katona. Apáink még erre a nótára kapálták a káposztát: Rektor uram káposztája, Tövig édes a torzsája. Azért vagyok nagy bánatba, Nem kaphatok a magvára. A daloló lányokhoz így szoktak kiáltani a legények az útról: Vígabbat lányok, hadd izzadjon meg a kapa! Ha pedig nem dalolnak: Tán besavanyodtatok? !? Ez utóbbira azonban csak ritkán kerül sor, mert a kapálok rendszerint vígan szoktak lenni, nevetgélnek, tréfálgatnak.