Enyedi József: A káposzta jelentősége a nép életében Hajduhadházon (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 1. Debrecen, 1963)

A kapára ragadt földet pléhkanálból készült kapatisztítóval (10. kép) tisztítják le. Ezt úgy készítik, hogy az evőkanál fejét laposra kalapálják, majd a kanál fejét derékban kettétörik s 30—40 cm hosszú madzagon lóg a derékra kötve. A káposztának két nagy ellensége van: a káposztalepke (Pieris brassicae) hernyója és a földibolha. A káposztalepke a levelek aljára, fonákjára rakja a tojásokat, s a kikelő hernyók a káposztatermésben komoly pusztítást okozhatnak. így nagyon sok kárt tett a hernyó az 1920-as évek elején. Azt mondják, akkor olyan sok hernyó volt, Hadház és Téglás közt annyira ellepték a vasúti sínt, hogy a vonatot is megállították. Először kézzel vedrekbe gyűjtötték a hernyókat. A veder aljába vizet öntöttek, hogy a hernyó ne tudjon kimászni. Később, mikor a hernyó annyira elszaporodott, hogy így nem győzték irtani, puszta kézzel nyomkodták szét a leveleken. Ezt így csinálták addig, míg több embernek a hernyóöléstől nehezen gyógyuló seb keletkezett a 10. kép. 11. kép. Lapockafa kezén. Akkor 3—4 ujjnyi széles, ún. Kapatisztító lapockafát (11. kép) készítettek, és a két lapockafa közé vett leveleken levő hernyókat azzal nyomkodták össze. Ilyen nagy hernyójárás idején hamulúggal és sós vizes permetezéssel is próbálkoztak védekezni a hernyó ellen, de nem nagy eredménnyel. Újabban igen jól bevált védekezőszer a hernyók ellen a DDT-porozás, mégis sokan idegenkednek még tőle, mert állítólag megérzik a káposztán, az kellemetlen ízt kap tőle. Másik nagy ellensége a káposztának a földibolha, ami ellen sikeresen szintén csak DDT-porozással tudunk védekezni. Káposztavágás Mindenszentek (Mindszent) napja táján (nov. 1.) előkeresik a káposztavágó késeket, eszközöket, elkészítik a szekeret: felteszik a szekérkast, az oldaldeszkát, a sallangóba akasztják a takarmányhordó kaskákat, és elindulnak káposztavágni. Káposztavágásra különböző alakú és nagyságú késeket (12. kép) használnak. Legjobban elterjedtek az erős, rövid pengéjű kések, a törött kések megmaradt, lekanyarított pengéi, vagy az eltört kasza hegyéből készült káposztavágó eszközök. Olyan káposztavágó is van, aki a konyhakést, kisfejszét vagy egy húsvágó bárdot nem adna semmiféle más káposztavágó eszközért. A káposztavágás szapora munka. Egy ember két sort szokott felfogni (vinni, vágni). Bal kézzel kissé megdűtik a káposztafejet, a jobb kézzel pedig egy ütéssel, illetve nyomással úgy vágják le, hogy annak nagy szétálló levelei