Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
forintos taxát lenne hajlandó megfizetni. Ugyancsak ezen a vidéken terjedt A parasztok dekrétuma c. röpirat, amely eltiltaná a parasztokat attól, hogy robotra járjanak, a földesúrnak adózzanak, sőt igazságuk védelmében arra szólította fel a parasztokat, hogy fogjanak fegyvert az virak ellen/ 3 6^ A hajdúvárosok 1790. áprilisában folyamodványt intéztek II. Lipóthoz, hogy a hajdú városokat régi jogaiba helyezze vissza, s vegye ki a kamarai fennhatóság alól. Erre érdemi választ ugyan nem kaptak, de a király 1790. április 29-én az udvari kancellária útján kiadott leirata értelmében megjelenhettek az országgyűlésen/ 3 7^ Jogállásuk azonban teljesen bizonytalan volt. Az országgyűlésre küldött követek eskü formája szerint mindenben a nemes városok érdekei szerint kell eljárniuk, a kezükhöz adandó követi utasításhoz kell magukat tartani, és semmiféle idegent a nemes városok tisztségére meghívniuk nem szabad/ 3 8^ Lássuk, milyen követi utasítással érkeztek a hajdúvárosok küldöttei a liudára összehívott országgyűlésre! Jablonczay Petes János főkapitány és Nánási Oláh Mihály főjegyző számára 1790. május 17-én, a Szoboszlón tartott közgyűlésben fogalmazták meg a követendőket. ' E szerint el kell érniük, hogy a diétán teljes joggal és szavazattal vegyenek részt. Ennek érdekében már az országgyűlés kezdete előtt Budán legyenek, s „kicsinytől fogván nagyig" keressék fel a vármegyék követeit és a szabad királyi városokét is. Ervelésük erősítésére vigyék magukkal a hajdúkra vonatkozó kiváltságleveleket és a körülményeknek megfelelően szerkesszenek belőle kívánságaikat alátámasztó munkát, minden szükséges bizonyítékokkal. Világosítsák meg a hajdúszabadság eredetét, az adó alá való vetés törvénytélen voltát. Tiltakozzanak a kamarai alávetés ellen, amely egyértelműen a nemesi szabadság megsértése. Ebből következik az is, hogy érjék cl a harmincad- és vármentességet. Tiltakozzanak a katonaállítás terhes volta ellen is, hiszen - így a követi utasítás - a hajdúk nemesek módjára csak a nemesi felkeléssel tartoznak. Tegyék szóvá, hogy a közelmúltban szolgabírói pálca alávetették őket, s érjék el, bogy garanciát kapjanak arra; ez nem ismétlődhet meg. Igyekezzenek tisztázni, hogy mely kormányhatóság alá tartoznak, s fejtsék ki nézetüket a pusztabirtokokkal kapcsolatban is. A nagyobb nyomaték kedvéért a Hajdúkerület Böszörményben újabb közgyűlést tartott, amelyen a rendek számára emlékiratot szerkesztettek, amelyet beterjesztettek az országgyűlés rendes irományai közé is.* 1 0* Amíg a követi utasítás belső használatra készült, s ezért hangneme lényegesen keményebb, addig az emlékirat diplornatikusabb, noha a lényegi követeléseken nem változtattak. A hangnem változtatása teljesen érthető! Ebben felsorolták a hajdúk érdemeit, s azt a méltatlan bánásmódot, amelyben részük volt. Pedig „Jó emlékezetű eleink olly mostoha időben éltek, mellyekben alig múlt el egyik Háború, a'midőn a'másik mindjárt következett, és így szüntelen a' Kard-markolattyán kellett kezeiket tartani...". Ezért nem is maradt más hátra, mint „sérelmünk orvoslására való Bizodalmunkat ... egyedül az Ország egyben gyülekezett Tekintetes Statusaihoz és Rendéiben helyheztettük" - írták. Okként elsősorban a hajdúk katonai érdemeit sorolták fel s Bocskai kiváltságlevelét, utalva Böször< «> _ u.:s>.-n OcsusMtuSKB Ab'sgatis, SeíEoaím cum Vota «terserAm Cili, Kcqm foeus câ ffii otïjcCtiom , cjíkxí sEteeaaa ftçer Meli« çpjz Unmrïi ( îu Tranfyhsmia rscspM) aiisiiid te Díppksias®; feuíssj s&ïrSt» iiöiurn Comtawsi & BiteiSüs rtimsaeptowfo fcw tUpcí tipco&a&i fit: N<b» ceram sft »s uuicam qukhm sa !»* ffSXÁa dari Sclsölaai, ka Ecdeísana Uaitafiím, írnmo nsc Mól a ô8o», »'ifi forfin Mwm* ifites Rciigioms alio qwa m íjá Ifcgam modo , Sírvmi íofcm caafa cominomii IV" SZÁM s'*ÜLÚS2Z 47« OLDALON: Nmes Hajdú Virfskud Küifá. Keines Magyar Hazánknak egyben gyülekezett To 'kéntetes Status! és Rendel XJ 1 áhÁ «tekdi fog»".«?. Ktáne« Magyar ífezáiiak Oíy kegyes 's a» ríjk DfcNfetct éi'áosló Fejedelmet, £ kik a" Nsaizetbai régi Ktedsiä mintegy âcSktèg &cr£nt reája úáilotr vátte feöktett, & meg. gNnM», a* Fejedé»» cfi'tsőSIges KótmáityosKkára, a* Ha* U & u' Km S&3í»dságaft>ak őiíál»!«<á«ára aMsaá jílss íifiilí Da^okadt víáxn vitetér® föftkeás Vigvódííl 's iimk óíújtotí ki reÂïi>i;M raj« eS-ÜSvcftóf £í«a<iáíű raeg-jMaïmazr.itjù, \ M tktg Nmet ?%yod«rt iWaMi {«vAbeu tiikiSÄ ;fjk.tísí> bísmí igyekeztek. ))e rokasak a* ftóteik-i:., c» a'Neaai»' adfc % tegueitsefebb Mâr» igjnskssd Fe.jdetoeK meiäst oRy Raa Otäagd , a' kik mb<2 aünuik é-dímsk Cwíiíik va'ó w^f j BHÍfflt Wt ri tflfr«, vrfi trf t magokat a*F«;í4sáem és «tOr&% ütött BMmmí fífeit IMgaikfetí ßisg-fcüäömtetmiii , k'g-hathäto &ibb dfeíkőknelí kívásíák Mägafcjf tjít:ii, slit hóij u Bf« iksiet jwlora köViS», műi k &i meg-ígyívCsbíi! Töstüíj is ícaek, Rsáthat «M» a' 'ífcíM Stagy jó giiiidalkozisfsoi áto'-auras \pz fteaflstk Mflt mai toagf ri> \ Kk<kreS ÉRkm«sí tejééi ifekiddökask • ha-^y :uokai magok J&deawivsWi «svcKyíii, és Fsoj-ef» •tesk k özötti' kik »' Âiîyar ïïazSfisR fbkM teJite í:i:áí, Äüaa lÂ&i kfiiïtas Ulxaiiiiù, a'mi têUfiux rafe hi4>.-s* Ilajdóvárosok beadványa az 17í)0/91es Országgyűléshez 13
