Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
meny és Kálló cseréjére, illetve végigkötve a 17. század harcait, gondolva arra is, hogy Lipót császárt is megdicsérjék, ügyesen elkerülve hajdúknak ekkor okozott sérelmeket. Nem felejtették el azonban emlegetni az „önzetlen" anyagi segítséget. Éppen ezért kérték, hogy az országgyűlésre küldött követjeiket a vármegyék követjei közölt, mint valóságos nemes személyeket maguk közé fogadják. A két követ 1790. június 2-ról keltezve írt először haza. Közölték, hogy Budán, a Rudas fürdő mellett talállak nagy nehezen szállásra, igaz csak „jóféle" szalonnáért és tekintélyes summáért/ 1 1* Az országgyűlés egyébként hivatalosan 1790. június tizedikén nyílt meg. A követek hamarosan - utasításuknak megfelelően - Budán ki is nyomtatták emlékiratukat ötszáz példányban, s azt a követek között szétosztották. Ebben igyekeztek előadni a nemes hajdú városok eredetét, szabadságait, a „Király és a Haza mellett lett gyakor ízbeli véres érdmeiket" Nem csekély megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a „Haza legnagyobb oszlopainak Nemes Hajdú városokról" alig volt több tudomásuk, mint az, hogy léteznek/ 1 3* A hajdú városok programja egyébként rengeteg naivitást tartalmazott. A köznemesség széles tömegei ugyanis hallani sem akartak a nemesi jogok kiszélesítéséről, márcsak adóügyi megfontolások miall sem. A reformokra hajló nemesség vékony rétege is megoszlott. A társadalmi reformok kérdésében a felvilágosodás emlőin nevelkedett gróf Fekete János ment cl a legmesszebb, amikor a parasztságot be akarta vonni az alkotmány sáncai mögé, országgyűlési képviseleti jogot adva neki'' Vay József és mások is komolyan gondolták, hogy lassú reformok sorozatával a parasztság felszabadítható/ 1"'* Vay - egyébként névtelen röpiratában a következőképpen ír: „Nem volna talán helytelen, lia az Országban lévő nagyobb Mező Városok, úgy a Jászság, Kúnság, Hajdú városok Követjeiket az Ország Gyűlésre küldjék... De a Jászokban, Kunokban Hajdú Városokban még világosabb ezen igazság, mint hogy az első, közel száz ezer Lelket számolnak, másikuk mintegy harmintz ezrei, Földes Uruk nem lévén, ninlsen az Ország Gyűlésén Pártfogójuk"/ 1 0* Tiszta, világos beszéd ez, csak homlokegyenest ellenkező az érvelési rendszer, mint a hajdúvárosoké. ulkívül tanulságos azonban megnézni a jászkunok érvelését. Annak ellenére, hogy féltékenyen figyelték egymás ténykedéséi, a követett módszer érthetően hasonlított egymáshoz. Mert mit is írtak a jászkunok? Miután felsorolták kiváltságaik eredetét, kifejtették, bogy súlyos jogtalanságok történtek velük, noha a haza üdvéért fegyverrel is mindent meglettek. Kiváltságaik eltörlése náluk nélkül történt, anélkül hogy meghallgatták volna őket. Ez annál inkább is súlyos dolog,mert a „Nemesi Szabadság még a Törvény által sem töröltethetik el, tsak ugyan bizonyos az ... még mostan is nemesi szabadsággal élőknek tartathatunk". Kérték ezért az országgyűlést, bogy „egyenes hazai szeretettel a Tekéntetes Státusok közé" fogadják be őket, s a „Tekéntetes Vármegyék után illendő szabad ülést és szólást, azaz Sessiot és Vótumot a Felséges Haza adni engedni méltóztasson"/^ 7* Természetesen az irredemptusokról itt sem esett szó, akárcask a hajdúvárosoknál a hajdútelket nem birtoklókról. Az országgyűlés első szakaszában feszültség támadt a két hajdúvárosi követ és az otthoniak között/ 1 0* Ugyanis nyilvánvaló biztalmatlanságból mintegy ellenőrző követséget küldtek utánuk. A vád és viszontvád mindkét részről az volt, hogy feleslegesen költik a nemes városok pénzét. Válaszlevelében a két követ hangsúlyozta az itteni megélhetés drágaságát, külön kiemelve a szállásért fizetett pénzt. Egyébként már mindegyikük a harmadik pár csizmáját nyövi a sok gyaloglástól, s ha bérkocsit igénybe is vesznek, az nem a kényelem kedvéért van, hanem azért, mert a küldöttek a város minden pontján szétszórva laknak, s nekik fel kell őket járniuk. Ruhájuk is kopottas, pedig a koronázáson illendően kell megjelenniük. Különben érveltek - a jászok és kunok nem sajnálnak külön kocsit tartani. Sőt! A múltkor a bihari volt kishajdú városok követei is kocsin roboglak el mellettük, s azután a derecskei és kabai deputdtnsok szemükre hányták, hogy „gyalog mérik a budai vár hegyét". Az első időszakban még két otthoni vád ellen kellett védekezniük. Az egyik úgy hangzott, hogy tevékenységükkel a bihari volt kishajdú városok törekvéseit is segítik, akik most „hajdú 14
