Nyakas Miklós: A hajdúvárosok országgyűlési képviseleti jogának elnyerése 1790-1791 / Hajdúsági Közlemények 17. (Hajdúböszörmény, 1992)
Tartalom
maliens articulu;.ok" név alatt/ ' * Novemberben világossá vált az is, bogy a hajdúvárosok egyéb sérelmei az országgyűlés által felállítandó rendszeres bizottságok elé kerülnek. Nehezbítette a hajdúvárosok törekvését döntően protestáns-kálvinista voltuk. Az országgyűlésen ugyanis a vallásügyi kérdések érthetően nagy szerepet játszottak. November hetedikén II. Lipót - válaszul az országgyűlés szeptember másodikai feliratára megerősítette a bécsi (1G0G) és linzi (1645) béke vallásügyi rendelkezéseit, a protestánsok számára biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a templom- és iskolahasználatot, szavatolta hivatalviselési jogukat és eltörölte a protestáns vallásra történő áttérés büntetését. Ezt a katolikusok rendkívül sérelmezték, s nemsokára (nov. 30.) Kolonich JAszló kalocsai érsek kezdeményezésére a katolikus követek egy csoportja kérte az uralkodót álláspontjának megváltoztatására. Az ekkor (még) képlékeny állapotban lévő hajdúvárosi igények elbírálását ez érezhetően nehezítette, hiszen a hajdúvárosokjelenléte a protestánsok pozícióit erősítette. Egyébként ugyanez volt a helyzet a Kunság esetében is. A két követ már 1790 augusztusában azt írta haza, hogy a „Clerus ellenünk és a Kunok ellen minden Machinatiot el követ", viszont a jászokon, mint katolikusokon minden módon segíteni igyekezett. Azt tanácsolták ezért a jászoknak, bogy igényüket a kunoktól függetlenítsék. Az okot egyértelműen abban látta a két követ, hogy a klérus attól fél, hogy ily módon a protestánsok szavazata erősbödik/ 7 1* Ráadásul már ekkor úgy látták, hogy „a Dunántúl való Circulust ... megtántorította a Clerus". Augusztus tizennyolcadikán is azt írták haza, hogy a koronázás előtti törvényekről, amelyben benne foglaltatik a hajdúvárosok országgyűlési képviseleti joga, igen vékonyan gondolkozik a' Duna mellyéki két Circulus, ha tsak a Tisza mellyéki helyre nem üti/ 7 5* Az ok egyértelmű, legalábbis ebben a vonatkozásban, a dunántúli két kerület túlnyomóan katolikus vallású volt. 1790. augusztus huszadikán kelt levelükben úgy tudták, hogy a dunamelléki két kerület azt fontolgatja, hogy biztotságotjcell kiküldeni annak elbírálására, bogy a mostani hajdúvárosi lakosok leszármazollai-e a kiváltságolt hajdúknak. Mivel a vallási ügyekre nézve az országgyűlés nem tudott megegyezni, a döntést a királyra bízták. Természetesen a már említett november hetedikei rendelet nagy örömet okozott a Hajdúkerület két követének is. Ha v tagunkra bízattatoll volna is, csak olyat tettünk volna fel, a'melly ugyan a Clerusnak nem innye szerént való, de elég az hogy már meg vagyon és Articulusba is fog vétetlelni" - írták/ 7 6* Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály az országgyűlésről készült összefoglaló jelentésükben úgy ítélték meg a klérus és a dunamelléki két kerület magatartását, bogy azok mindent elkövettek törekvésük ellen, „mind Donatariusi, mind Nemesi Statusunkat Közönséges Gyűlésben nyilván tagadták, és annak ellene mondtak". A küldöttség kirendelését is azért szorgalmazták, hogy „jelenlétünkben rázza meg Privilégiumainkat". E két kerület volt az, amely a besztercebányai országgyűlésre szóló regálist nem volt hajlandó figyelembe venni, annak törvénytelen voltát hangoztatva. Sőt, úgy okoskodtak, hogyha a hajdúvárosok nemesi jogai kétségtelenek lennének, nem vetették volna őket adófizetés alá, s nem véletlen, hogy III. Károly is csak oly feltétellel erősítette meg kiváltságaikat, bogy az adót továbbra is kötelesek fizetni/ 7 7* II. Lipót koronázása idején 20
