Nyakas Miklós: Hajdú-Bihar megye címerei / Hajdúsági Közlemények 16. (Hajdúböszörmény, 1991)

Egykori jobbágyfalvak, szabadalmas helyek címerei a hajdan Szabolcs vármegyéhez tartozott részeken A mai Hajdú-Bihar megye hajdúsági része a valamikori Szabolcs megyéből szakadt ki, a nagyhajdú városok már igen korán, a 17. században, Balmazújváros, Egyek, Földes, Hajdúsámson, Hajdúszovát, Józsa, Nádudvar, Püspökladány, Sáp, Tetétlen, Téglás, Tiszacsege pedig 1876-ban, Hajdú megye megszervezésekor. Az 1950-ben létrehozott Hajdú-Bihar megyéhez újabb szabolcsi települések kerültek, nevezetesen, Nyíracsád, Nyíradony, Nyírábrány, Nyírmártonfalva és Polgár. A félreértések elkerülése végett megjegyezzük, hogy csak azokat a községeket soroltuk fel, amelyeknek címerei felkutathatók voltak. E települések történetisége igen különböző s ez meglátszik címerképükön is. Az egykori nagyhajdú város Polgár 18. századi címere erősen kötődik a katolikus földesúrhoz, az egri káptalanhoz, ezzel szemben a magánföldesúri hajdútelep Téglás megható hűséggel hordozza az egykori szabadalmas múlt emlékét a község címerképében is. Ugyanez mondható el a jelentős armalista kisnemesi lakosságú Nádudvarról is. A jobbágyfalvak címereinek jelentős része mezőgazdasági eszközöket emelt a címerkép rangjára, ezzel is kifejezésre juttatva azt az erős érzelmi kötődést, amelyet a földből élő lakosság, a mezőgazdaság iránt érzett. Ugyanez mondható a termeivények megjelenítésről is, mint például Józsa esetében a szőlő, amely kifejezte a lakosság kertészkedő-szőlészkedő voltát. Gyakran előfordul, hogy a címerképben a termény és az eszköz együttesen jelenik meg, mint például a Tetétlen esetében. Címereink másik részénél a természeti környezetre történik utalás, megjelenítve a környék egy-egy jellegzetes állatát, a túzokot, a darut például, utalva a táj és az ember szoros kapcsolatára. Az állatábrázolás néha összefügg a település nevének népi magyarázatával. Hajdúsámson esetében a bika címerképe megjelenítése minden bizonnyal az erő kifejezésére szolgál, visszautalván ezzel a bibliai Sámsonra. Ugyanez mondható el Tiszacsegéről, hiszen a ragadozó hal, a kecsege megjelenítése egyben megegyezik az egyébként hibás népi szófejtéssel, amely a Csege nevet a kecsegéből eredezteti. 78